Az emissziómérés új módszerei

Sokszor nehezen érthető meg, hogy még rutinos szakmabeliek is követnek el olyan „szarvashibákat”, melyek helyes kivitelezései immár evidenciaszámba mennek már a középfokú iskolai képzésben is. 

A gépjárművek és pótkocsijaik időszakos műszaki vizsgálatáról, az unió területén közlekedő haszonjárművek közlekedésre való alkalmasságának közúti műszaki ellenőrzéséről és a járművek nyilvántartásba vételéhez kapcsolódó okmányokról szóló módósítók.

Az időben haladunk előre, gyűlnek a tapasztalatok, és azt hisszük, hogy ha csak egy időre is, de kifogyunk a negatív tanulságokból.

Lassan a szakmában az idősebb nemzedék egységesen sóhajt fel időről időre: „Na, talán most! Most végre a szakmai-ság előtérbe kerül, kibújik a „jog köntöse alól”! 

Egyre több olyan kockázattal szembesülhetünk a 3500 kg össztömeg feletti jármű kategóriákban – kiemelten kezelve: N2, N3, O3, O4 – ahol a probléma gyökere a tengelyterhelésekkel, az ezekre „épített” fékmérésekkel kapcsolatos.

A 46/2024. (XII. 30.) ÉKM rendelet alapján. A díjak alkalmazásának feltétele a vizsgálóállomás hatósági engedélyében kapott jogosultság az egyes eljárásokra.

Sajnos, ahogy látni fogjuk, aki műszaki vizsgabiztosnak „áll”, annak meg kell tanulnia az ügyfélorientáltságot egyfajta kockázatalapú gondolkodásmóddal ötvözni. 

Sokszor a gépjárművek tulajdonosai megelégszenek a „látható karosszériaelemek megfelelőségével”... 

Sokak fejében megfordulhat, hogy „mennyi bőrt lehet még lehúzni” a vontatással kapcsolatban. 

A visszalépés lehet bölcs döntés, de lehet kudarc miatti hátrálás. A belső égésű motorok környezetvédelmi vizsgálatában is adott a visszalépés lehetősége, de értelme ma már jobbára értelmetlen. 

Sokszor van olyan érzése az embernek, hogy nem kell „szaporítani a szót”, amikor a látottak már önmagukban magukért beszélnek.