Miért „túlhájpolt” az akkufélelem Magyarországon? – 1. rész

Aktuális téma az akkumulátor újrahasznosító üzemek tervezett léte/nem léte a magyar médiában. Az Autótechnika hasábjain mi is írtunk korábban és folyamatosan írunk is ebben a nem teljesen félreértésmentes témában. A korábban az akkumulátorgyárakat kitüntetett figyelemmel kezelő „helyi közvélemények” fókusza jelenleg a „kiszolgált” akkumulátorok újrahasznosítására szakosodott üzemekre irányul. Az előfeltevés – mert csak feltevés - nem pozitív. Cikkünkben feltárjuk a témával kapcsolatosan szerintünk legfontosabb háttérinformációkat – az értékelés előjelét pedig olvasóinkra hagyjuk.

Az ismert EU-szabályzó szerint a legyártott HV akkumulátort abban az országban kell újra hasznosítani, ahol megtermelték. Írtunk erről is 2024. februári számunkban. Ennek kapcsán magas labdát kaptak az „akkuellenesek”, ami helyi mikroszerveződésekben – petíciókban, demonstrációkban - fejeződik ki jelenleg. Valóban, a „nincs gond vele, csak az én kertem végében ne legyen” hozzáállás egyfelől teljesen érthető és jogos is. Nyilván ez nem csak az akkumulátorgyárakra igaz hozzáállás, hanem egyéb más – akár kulturális – létesítmények is kerülhetnek e kategóriába amelyek valamilyen módon - akár szimplán - (zaj)szennyezik a helyi lakosság életét, nemhogy vegyiszennyeznék kertünk kútjait. „A nem az nem és kész”, az állam gazdasági érdeke pedig szintén mindent elsöprő szükségszerűség lehet – ha valóban az.
 

De kell-e ez a párosítás? Miről is van szó?

Általánosságban elmondható, hogy az újrahasznosítási folyamat célja az értékes anyagok, mint a lítium, kobalt és nikkel maximális mértékű visszanyerése, ami egyben csökkenti is a környezeti terhelést. Az újrahasznosítási eljárások fejlettsége és a környezetvédelmi szabályozások betartása kulcsfontosságú szerepet játszik ebben a folyamatban. Tudnunk kell azt is, hogy a szóban forgó HV akkumulátorok 3,5 – 4,2 Volt feszültségű cellákból állnak, melyek sorba kötött – 60-80 darabos - összessége adja ki az adott hajtáslánc többszáz voltos tápfeszültségét. Amikor egy elektromos hajtáslánccal rendelkező járműnél pl. jellemző hibaként hatótáv csökkenés következik be, az az esetek döntő részében maximum 2-3 cella meghibásodásával magyarázható, amelyek cseréje meg is oldja a problémát – az autó tulajdonosa legnagyobb örömére! Történt ez a jármű 6-8 életéve környékén, melyet követően az autó tulejdonosa ismét további évekig tudja gond nélkül élvezni az elektrifikáció nagyon is szerethető előnyeit.
 

Tehát az akkumulátor cellánként tér vissza a gyártási helyére és nem egyszerre. Ha visszatér – és nem hasznosul kisebb feszültségszintet megkövetelő nem autós alkalmazásokban.

A legyártott akkumulátorok cellánkénti visszatérése az újrahasznosítási folyamatba egy összetett és stratégiai-szintű megközelítést jelent. Ez a megközelítés nemcsak a hulladék mennyiségének csökkentéséhez járul hozzá, hanem lehetővé teszi az anyagok, különösen a lítium, kobalt és nikkel, mint értékes nyersanyagok (ritkaföldfémek) maximális mértékű visszanyerését is. Az egyes cellák állapotának és életciklusának különbözősége miatt ez a megközelítés biztosítja, hogy csak azok az elemek kerüljenek teljes újrahasznosításra, amelyek már nem alkalmasak semmilyen másodlagos felhasználásra.

A cellánkénti újrahasznosítás elősegíti a környezeti lábnyom csökkentését, mivel csökkenti az új akkumulátorok gyártásához szükséges nyersanyagok bányászatát. Ezáltal jelentősen hozzájárul a környezetvédelemhez, különösen az akkumulátorok élettartamának végén, amikor fontos a lehető legtöbb értékes anyag visszanyerése.

Inkább logisztikai kihívás, mintsem potenciális környezeti katasztrófa

Azonban a folyamat komplexitása, a magas munkaerő- és logisztikai költségek, valamint a szükséges technológiai fejlettség kihívásokat jelentenek. A cellánkénti újrahasznosítás megköveteli a megfelelő infrastruktúrát és technológiát, amely képes az egyes cellák állapotának pontos értékelésére és azok megfelelő kezelésére. Ezenfelül fontos a hatékony logisztikai rendszer kialakítása az akkumulátorok gyűjtéséhez és szállításához, valamint a szigorú szabályozási keretek betartása. A cellánkénti újrahasznosítás sikeressége szorosan összefügg a piaci és szabályozási tényezőkkel is. A megfelelő ösztönzők és szabályozások, mint például a begyűjtési és újrahasznosítási kvóták, elengedhetetlenek az ilyen típusú újrahasznosítási programok támogatásához.

A technológia fejlődésével és a szabályozási keretek megerősítésével a cellánkénti újrahasznosítás még hatékonyabbá és költséghatékonyabbá válhat, ami hozzájárulhat Magyarország és a globális közösség zöld átállásához. Az újrahasznosítási folyamatok további optimalizálása és a költségek csökkentése kulcsfontosságú lépések a fenntartható akkumulátor-gazdálkodás felé vezető úton.

Megnyugtatásul

És akkor a végén jöjjenek az érvek! A környezetvédők és tiltakozók megnyugtatására fontos hangsúlyozni, hogy a modern akkumulátor-újrahasznosító üzemek kifejlesztett technológiákat és szigorú környezetvédelmi előírásokat követnek. Már a jelenlegi eredmények is arról számolnak be, hogy az újrahasznosítási folyamat során több mint 95%-os hatékonysággal sikerült visszanyeerni az akkumulátorokból a lítiumot, kobaltot, nikkel és réz anyagokat. A legnagyobb kihívás a logisztikai költségek csökkentése, mivel az újrahasznosítási folyamat maga már bizonyítottan rentábilis.

Ezen intézkedések célja a környezeti lábnyom csökkentése és a természeti erőforrások védelme. Az ilyen létesítményekben a legújabb újrahasznosítási módszereket alkalmazzák, amelyek minimalizálják a környezeti károkat és maximalizálják az értékes nyersanyagok, mint a lítium és kobalt, visszanyerését. Ezáltal hozzájárulnak a hulladékcsökkentéshez és elősegítik a zöld gazdaság fejlődését. Az átlátható kommunikáció és a közösségi részvétel növelése kulcsfontosságú a közvélemény bizalmának erősítésében. A fenntartható akkumulátor-újrahasznosítás megvalósítása érdekében fontos az újrahasznosítási folyamatok folyamatos fejlesztése és a legmodernebb technológiák alkalmazása. Ezen túlmenően, a közösségekkel való nyitott kommunikáció és tájékoztatás elősegítheti a környezetvédelmi projektek támogatottságát. Az ilyen kezdeményezések nem csak a környezeti terhelés csökkentésére irányulnak, hanem az energiahatékonyság és a gazdasági fenntarthatóság előmozdítására is. A közös cél a zöld jövő felé való elmozdulás, ahol a környezeti és gazdasági szempontok egyensúlyban vannak.

Folytatjuk!

Forrás: canarymedia.com, caranddriver.com