Dutra- és gépmajális Bócsán

A kisközösségek összetartása, a helybéliek összefogása fontos dolog. A globalizált világ egyik alapmondása is hangsúlyozza, gondolkodj átfogóan, de cselekedj helyben, ott rendezd dolgaid. A helyi összetartó erőt, a megkötést sok minden adhatja. Ma a népművészeti, lovas és gasztronómiai programok, ilyen-olyan fesztiválok viszik a vidék Magyarországán a prímet. Van azonban gépészlelkűeknek – és mi sokan vagyunk – más is! A járművek és a mezőgazdasági gépek világa sok embert érintett a múltban, sok embert vonz mind a mai napig. A nosztalgia, annak is aktív hagyományőrző változata nagy erő. Ki is alakultak jeles országos gépészrendezvények, zarándokhelyek. Gazdagabb ez a világ azonban annál, mint hogy elegendőek legyenek a „központi” megmozdulások, van hely a Nap alatt a helyieknek is. Így gondolták ezt Bócsán is.

Meghívót kaptunk 2012. május 12-ére Bócsára, Dutra- és gépmajálisra. Szívesen fogadtuk az invitálást, előadásra felkérést Horváth Tiborral, a Diesel egyesület elnökével együtt. Kérdezem Kiskopárdi Lajost, a rendezvény egyik szervezőjét, akihez mint autószerelőhöz régi kapcsolat fűz, mi adta az ötletet, hogy Bócsán Dutra- és gépmajálist szervezzenek.

– Nem kell külön hangsúlyoznom, hogy errefelé mezőgazdaságból éltek a népek, akiknek ehhez, amióta csak gépek voltak, mindenféle gép kellett a „technológiákhoz”, a szállításhoz. Pár éve elmentünk a nevezetes budapesti Dutra-találkozóra, és akkor villant át az agyamon, hogy mifelénk még mennyi van ezekből a gépekből, melyek csak kallódnak, 's félő el is kallódnak, ha valaki nem mutatja meg az embereknek, hogy ezek a maguk nemében kincsek. Mezőgépész kultúrtörténelmünk részei, megóvásra érdemes eszközei.

– A rendezvény milyen múltra tekint vissza?

– Komoly múltról még nem beszélhetünk, mert ez csak a második alkalom. Tavaly még az én portámon rendeztük, de már akkor úgy tűnt, hogy nagyobb az érdeklődés, ehhez tágasabb helyszín kell. Így hát a tavalyi rendezvény sikerén felbuzdulva Balogh Imre kollégámmal, a község önkormányzata segítségével az általános iskola sportpályája, illetve a Parkerdő lett a helyszín.

– És amint körülnézünk, látjuk, hogy be is telt, a gépeken túl minden van itt, ami egy majális kelléke, a sátrakat látva, éhen nem maradunk... De térjünk vissza a gépmatuzsálemekhez. Kik és milyen gépeket hoztak?

– Bócsáról és a környékbeli falvakból, sőt még távolabbról is közel ötvenen hoztak gépet, van aki hármat is. A Dutrák vannak többségben, de van itt sok más márka is. A mi környékünk specialitása a „csettegő”, abból is van néhány. E mellett traktorról hajtott cséplőgép és kisebb eszközök. Ezzel nem merül ki a „felhozatal”, vannak régi motorkerékpárok, Rába Steiger, Rába 15-ös és 180-as, egy szovjet rakétakilövő és két gyönyörűen restaurált Mercedes személyautó.

A rendezvény megnyitóján köszönti a jelenlévőket Bányai Gábor országgyűlési képviselő, a Bács-Kiskun Megyei Közgyűlés elnöke, majd Szőke-Tóth Mihály polgármester, aki elmondja, az 1900 fő lakosú Bócsa egyik különlegessége, hogy mintegy harminc működőképes, a gazdaságok mindennapi életében fontos szerepet játszó Dutra traktort használnak a gazdák.

Dr. Stieber József a HOFHERR – DUTRA Emléktársaság tiszteletbeli alelnöke kiemelte a hasonló események fontosságát, melyek arra emlékeztetnek bennünket, hogy a közelmúltban világszínvonalú mezőgazdaságierőgép-gyártás működött Magyarországon, ez az akkori magyar mérnökök és szakmunkások kiváló teljesítményéről vall.

Egy kis Dutra-történelem

A nagy múltú Hofherr-Schrantz-Clayton-Shuttleworth Gépgyári Művek Rt. kispesti gyárát 1948-ban államosították és 1950-re épült újjá,majd Vörös Csillag Traktorgyár néven indult újra a termelés. A felszabadulás után az újjáépítéshez elsősorban igénytelen, üzembiztos szállítógépekre volt szüksége az országnak a romok eltakarításához, az utak, az épületek helyreállításához. Ezért a mezőgépgyártásáról híres hajdani Hofherr gyár utódában hamarosan rátaláltak a dömperek készítésére. Nem véletlen tehát, hogy a márkanév, a Dutra első szótagját a „dumper-től" kölcsönözte, a második tag a „traktor-tól" származik.

Vegyes mezőgazdasági gépek gyártása helyett csak a Hofherr izzófejes traktorok gyártása folytatódott az újjáalakult gyárban. A profilkialakítás után a HSCS R-35 traktor továbbfejlesztett változatát, a G-35-ös típus gyártását kezdték meg, amely acél- és gumikerekes változatban készült.

Magyarországon 1957-ben következett be fordulat a traktorgyártásban, mivel nagy igény volt a 25 LE teljesítményű dízeltraktorok iránt. Így gyors fejlesztési munkával megszületett az U-28 traktorcsalád, amelynek erőforrása Csepel DT-213-as motor volt, sebességváltója 2x3 fokozatú, szorzó rendszerű, mászó sebességfokozattal. Majd megkezdték a korszerű, orrnehéz kivitelű, gumikerekes, négykerékmeghajtású traktorcsalád kialakítását, melynek az első tagja, 1958-ban az UE-28 típusjelzést kapta, mint az U-28 traktorcsalád ötödik változata. Ez az összkerékmeghajtású erőgép a Dutra U-28 típuscsalád legnépszerűbb tagja lett.

1960-tól kezdődően a Vörös Csillag Traktorgyár 1954-ben létrehozott Kísérleti Műhelyében a fejlesztések hihetetlen tempóban és hatalmas léptékben folytak, és a prototípusok nagyon hamar sorozatgyártásra kerültek. Alig jelent meg és kezdődött el a sorozatgyártása a D-4K traktornak, rá két évre 1963-ban már elkészült a hathengeres Csepel motorral szerelt D-4K-B traktor prototípusa, amely külsőre még nagyon hasonlított elődjére. Viszont már az egy évvel későbbi nullszériában gyártott változata, új formaterv eredménye volt. 1965-től teljesen felváltotta a korábbi típust, és már csak ezt gyártották sorozatban. A gyár mérnökei 1966-ban az összkerékmeghajtású traktorcsaládot az 55–60 LE-s kategóriában, az UE-40-es kísérleti traktorokkal folytatott vizsgálatok eredményeként, egy új taggal bővítették. A Dutra-4400/ UE-50 típust 
4 hengeres Csepel dízelmotor hajtotta, és teljesen új szögletes motorháztetővel szerelték. A vezetőfülkéje a D-4K traktorokról jól ismert fülke volt, amelyet időközben az UE-28 típus is megkapott. Ez az új négykerék-meghajtású traktor kifejezetten a magyar igények kielégítésére készült, csak nagyon kis darabszámban került exportra. 

1968 újabb jelentős évszám a gyár életében. Elkészültek, és bemutatásra kerültek újabb, eddig féltve őrzött fejlesztések, mint például a Dutra-Steyr 110 magyar–osztrák együttműködésben készült traktor, amelyet Steyr gyártmányú, hathengeres motor hajtott. Megjelentek az UE-28 traktorok növelt motorteljesítményű változatai, a Dutra-4000/4010 és 4020 típusok. 

1970-től aztán felsőbb politikai, pártállami intézkedések nyomán a leépülés időszaka jött el a Vörös Csillag Traktorgyárra. 1973-ban megszületett a döntés, hogy a teljesen állami tulajdonú vállalatot 1973-tól a Rába Magyar Vagon- és Gépgyárhoz csatolják, és a gyártásban maradt Dutra traktortípusok előállítását 1975 nyarán befejezik. 

Azt, hogy a Dutra traktorok korszerű konstrukciójú gépek voltak a maguk korában, ma már senki nem vitatja. Mindenki tisztában van azzal a ténnyel, hogy gyártásuk leállítása és a gyár megszüntetése egész más, felsőbb politikai, hatalmi érdekek és csoportosulások döntése volt. A Vörös Csillag Traktorgyár fennállásának 1948-tól 1975-ig tartó időszakát DUTRA-korszak néven őrzi meg a mezőgép-ipartörténelem.

Forrás: Magyar Mezőgazdaság,Magyar traktorok, A Hofherr és Dutra traktorok története 1948-tól 1975-ig

A délelőtti órákban e sorok írója és Horváth Tibor szépszámú hallgatóságnak tartottak előadást, nevezetes technikatörténeti évfordulókról, műszaki múzeumok látnivalóiról, a Csepel és a Rába gyár történetéről, a magyar mérnökök nagyszerű járműgépészeti fejlesztéseiről.

Traktorról traktorra járva hallgatjuk a múltidéző történeteket, miközben a motorjárás adja a fülnek oly kedves kísérőzenét: ki, hogyan jutott a géphez, melyek voltak a felújítás nehézségei, honnan lehetett alkatrészt szerezni, kik a ma még élő, a gépekkel kortárs szakemberek, milyen ismeretségek, barátságok szövődtek. Egyszóval ez a hagyományőrzés. Nagy köszönet illet mindenkit, aki ennek résztvevője, aki keretet, eseményt ad, szervez mindehhez.

Dr. Nagyszokolyai Iván

Legendás dízel Mercik

Az erőgépektől kissé félrehúzódva áll két veterán Mercedes, fényük a Napot is elhomályosítja, nem csoda, hogy „autótechnikás” szemünket mágnesként vonzza. Hamar megtaláljuk régi olvasónkat, ismerősünket, Szekeres Tibort, a kocsik gazdáját. Kedves Tibor, kérünk egy rövid bemutatkozást és kérjük, szóljon az autókról.

– A közeli Tázláron élünk, dolgozunk, így örömmel jöttünk, hogy ezzel a két autóval is emeljük a „szomszédvár” rendezvényének fényét. Munkámból kifolyólag vonzódom a veterán dízelautókhoz. Jelenleg is dízelüzemű járművek, befecskendező-rendszerek javításával foglalkozunk Bosch Dízel Szakműhelyben, családi vállalkozásban.

A restaurálások során a elsődleges szempont az eredetiség megőrzése, visszaállítása volt, mindent magunk csináltunk, csak a fényezési és a kárpitozási munkát végeztettem más szakemberrel.

A fekete színű Mercedes 170 D (dízel), évjárata 1949. A motor hengerűrtartalma 697 cm3, teljesítménye 38 LE, hengereinek száma 4. Ebből a modellből 907 db készült 1949-ben. A restaurálás közel 5 évig tartott. 2004-ben volt muzeális minősítésen és műszaki vizsgán. Az autót Magyarországon vásároltam előző tulajdonosától, akinél közel 50 évig volt. Az első átfogó restaurálást mi végeztük, a munkák javát családi segítséggel. Az autó teljes felújítást kapott, úgy mint alváz, futómű, fékrendszer, motor, erőátvitel, elektromosság, favázas karosszéria lemezborítással, fényezés és kárpitozás. A 8 év alatt hibamentesen közel 43 000 km-t autóztunk vele. Érdekessége, hogy az 1971–74 között forgatott „Egy óra múlva itt vagyok” című filmben szerepelt.

A fehér színű Mercedes 170 DS (dízel), évjárata 1953. Hengerűrtartalma 1767 cm3, teljesítménye 40 LE, hengereinek száma 4. Ebből a modellből 6251 db készült.  A restaurálás 2 évig tartott. 2011-ben volt műszaki vizsgán és FIVA minősítésen, ahol kiváló minősítést kapott. Az autót Németországból vásároltam. 1967-ben vonták ki a forgalomból és egy garázs mélyén aludt egészen 2009-ig, amikor megvásároltam. Az autó teljes felújítást kapott, úgymint alváz, futómű, fékrendszer, motor, erőátvitel, elektromosság, lemezkarosszéria, fényezés és kárpitozás. Érdekessége, hogy 1954-ben a német tulajdonos vonóhorogra vizsgáztatta. A háború után ezzel a modellel kezdte a Mercedes az S osztályt. A restaurálás óta közel 7000 km-t autóztunk vele hibamentesen.

Felemelő érzés, amikor a fekete veteránautóval a fiam, a fehérrel én együtt autózunk és az autóstársaink integetnek, villognak.