Közlekedési korszakváltás a XIX-XX. század fordulóján Budapesten

A közlekedés, a városi közlekedés Európa szerte a XIX-XX. század fordulóján lépettt a modern korba. A lovaskocsikat lassan felváltották az automobilok, a „tömegközlekedésben” a lóvasútat felváltotta a villamos és az autóbusz. Budapesten megépítették a kontinens első földalattiját.

Korabeli képek (rajzok, fényképek) jól mutatják az utcaképet.
Nagyon vegyes képet látunk a kézikocsitól, a lovaskocsiig (főleg a szekerek adják az áruszállítás), elvétve néhány automobil is felfedezhető.
A villamosok jelentik a nagy változást a mobilitásban.
1887. november 28-án adták át az első villamosvonalat a Nyugati pályaudvar és a Király utca között (később a Nagykörútig hosszabbítva). Ez volt az első állandó villamosvonal az Osztrák-Magyar Monarchiában.
1889-1890-es években megindult a forgalom a Ferenc József (ma Szabadság) hídon, és kiépültek a budai oldali vonalak is. 1895-től elkezdték a lóvasútvonalakat is villamosítani.
A századforduló után a Budapesti Közúti Vaspálya Társaság (BKVT) és a Budapesti Villamos Városi Vasút (BVVV) versengése, majd egyesülése révén létrejött a sűrű hálózat.
Az első kísérleti villamosvonal után kezdték kiépíteni az állandó és hosszabb, az út két oldalán fekvő pályákat, jól látható a képeken.

Feltűnhet, hogy a villamosoknak nincs (felső) áramszedőjük és nincs felső vezeték.

A magyar fővárosba Balázs Mór közlekedésmérnök hozta el az új német csúcstechnológiát: a Lindheim és társa, illetve a Siemens és Halske cégekkel közösen 1887 októberében kapta meg az engedélyt Baross Gábor közlekedési minisztertől a próbavonal kiépítésére, melyben Baross megszabta, hogy a nyomtáv egy méter legyen, a villamost pedig felső vezetékek helyett egy földalatti technológiával lássák el árammal. A Közmunkák Tanácsa nem engedélyezte a felső vezetékek építését. A belvárosban sokáig az alsóvezeték maradt a meghatározó. Azonban az alsóvezetékes megoldás nem igazán volt megfelelő, nagyon sok karbantartást igényelt, hiszen az az árok, ahol a mélyben az energiát adó két párhuzamos, általában 6x6 centiméteres szögvas futott, felülről értelemszerűen nyitott volt, azaz minden szennyeződés, víz, egyéb dolog belement.

Az alsóvezetékes rendszer metszete (A Magyar Mérnök- és Építész-Egylet Közlönye 59. évfolyam, 25–26. szám / Tóbiás Károly: A villamos közúti és helyiérdekű vasutak fejlődése Magyarországon)