A magyar gyújtógyertyagyártás története – 8. rész

Egy licenc adaptálása nagy feladatot jelent a licenc vevőjének. Olyan új technológiához jut, mely különbözik az általa eddig alkalmazottól. Ez nemcsak abból áll, hogy be kell üzemelni az új gépeket, hanem ami nehezebb, át kell venni az ahhoz kapcsolódó technológiát, gyártási előírásokat, egy új gyártási kultúrát. Amennyiben ez egy teljesen új technológia, akkor az ismeretlen folyamatok jelentenek problémát, amennyiben ez egy olyan gyártási folyamat, ami már előtte ismert volt a cégnél, csak egy újabb, korszerűbb kerül bevezetésre, akkor pedig azért. Nehéz a megszokott gyártási folyamatból átállni egy másik, szigorúbb követelményeket igénylőre. Mivel korábban is volt gyújtógyertyagyártás, sokaknak feleslegesnek tűntek azok a szigorú technológiai és vizsgálati előírások, ami a gyújtógyertya tömeggyártásánál elengedhetetlen. Ezek műszaki értelmezése, bevezetése, elfogadtatása és betartatása komoly feladatot jelentett.

Szigetelőszerelő gép 

A kiégetett és mázzal bevont szigetelő szerelése egy fél-automata gépen történik. A képen Csizmadia Jenő lakatos (1. kép), az operátor kézzel helyezi a szigetelőt a körasztalon lévő ülékbe. A további munkaállomásokon már automata adagolja a középelektródát, a réz-üveg tömítő-ragasztó port és a menetes csatlakozót. A következő műveletnél szitázási technológiával kerül a szigetelő mázolt felületére a márkanév és a hőértékjelölés. Ezután kerül az előszerelt szigetelő a gyártósorban lévő égetőkemencébe. Ebben 850–900 Celsius-fokra felmelegszik, a kemencéből kikerülve a réz-üveg tömítő-ragasztó por megolvad, a szitázott felirat ráég a szigetelőre, és a kiálló menetes csatlakozó besajtolásával befejeződik a szerelt szigetelő gyártási folyamata.