A magyar gyújtógyertyagyártás története – 4. rész

Magyarországon a 60–70-es években a vidék iparosítása központi feladat volt. Sok budapesti gyár hozott létre vidéken gyártóegységeket, illetve a háború előtt létrejött vidéki gyárak új termékek gyártásába kezdtek. Később ezek a vidéki gyárak immár megerősödve saját gyáregységeket hoztak létre a környezetükben. Ilyen volt a Veszprémi Fémfeldolgozó Vállalat is, amely 1968-ban felvette a Bakony Fém- és Elektromos Készülék, röviden Bakony Művek nevet. Később a Bakony Művek is több gyáregységet hozott létre, nagyrészt a megyében. Elsők között volt a pesterzsébeti Gyújtógyertyagyár, amely később Veszprémbe költözött. A többi gyáregységet Veszprém megyében alapították, Várpalotán, Keszthelyen, Tapolcán, Dudaron, Mezőlakon, Devecserben.

A gyújtógyertya feladata gyújtószikra leadása az égés elindításához, és élettartama alatt sok millió szikrát kell leadnia. Az egyhengeres kétütemű motorban a gyújtógyertya percenként háromezres fordulatszám mellett háromezer szikra leadását végzi, és ez óránként 180 000 szikrát jelent. Tízezer kilométeres üzemnél ez már 30 000 000 (harmincmillió) gyújtási folyamatot, szikraleadást jelent. A szikrának időzített pillanatban kell képződni és 1/1000–1/2000 másodperc alatt kell átugrania a szikraközön, a hengerben összesűrített gáz-levegő keverékben, hogy meggyújtsa azt. Robbanáskor kb. 2000 °C-ot, szíváskor a fellépő hideg gáz-levegő keveréket kell kibírnia. Ezenkívül az olajgőzök hatását, a robbanótérben az uralkodó hatalmas és állandóan váltakozó nyomást.

A gyújtógyertya működése a motorban

A gyújtógyertya hőjének eloszlása Az a hőmennyiség, amit a gyújtógyertya szigetelője és elektródája az égés következtében kap, az 1. ábrán látható úton oszlik szét. A gyújtógyertyát érő hőmennyiségből 20% a beszívott levegő-üzemanyag keverék révén távozik, a hőmennyiség 80%-a a gyújtógyertya alkatrészein keresztül a hűtővízbe, illetve a környezeti levegőbe kerül.