A magyar gyújtógyertyagyártás története – 3. rész

Magyarországon a 60–70-es években a vidék iparosítása központi feladat volt. Sok budapesti gyár hozott létre vidéken gyártóegységeket, illetve a háború előtt létrejött vidéki gyárak új termékek gyártásába kezdtek. Később ezek a vidéki gyárak immár megerősödve saját gyáregységeket hoztak létre a környezetükben. Ilyen volt a Veszprémi Fémfeldolgozó Vállalat is, amely 1968-ban felvette a Bakony Fém- és Elektromos Készülék, röviden Bakony Művek nevet. Később a Bakony Művek is több gyáregységet hozott létre, nagyrészt a megyében. Elsők között volt a pesterzsébeti Gyújtógyertyagyár, amely később Veszprémbe költözött. A többi gyáregységet Veszprém megyében alapították, Várpalotán, Keszthelyen, Tapolcán, Dudaron, Mezőlakon, Devecserben.

A veszprémi Bakonyművek

1938 nyarán, a II. világháború kitörésének küszöbén az akkori magyar kormány már latolgatta Magyarország esetleges belépését a háborúba a hitleri fasiszta Németország mellett. Ezért számos intézkedést tettek a magyar királyi hadsereg fejlesztésére. Ezzel együtt felvetődött a hadianyaggyártás fokozása is. Az 1938. október 3-i közgyűlésen meg is alapították a vállalatot, Magyar Lőszerművek Részvénytársaság néven. A felépítendő gyár területét először Várpalota és Öskü között jelölték ki. Veszprém város azonban ajánlattal fordult az Rt. elnökéhez, hogy Veszprém a közel kétezer katasztrális hold kiterjedésű birtokából a gyár felépítéséhez szükséges helyet méltányos áron biztosítja. Az igazgatóság tagjai a felajánlott területet megnézték és ideális területnek találták.

Az igazgatóság úgy döntött, hogy a gyárat német minta alapján építik meg. A tervezéssel dr. Hültl Dezső profes - szort, műegyetemi tanárt bízták meg. 1940 tavaszán a gyár már teljes kapacitással dolgozott. Áprilisban döntöttek a második műszak beállításáról is, és augusztustól kezdve már teljes három műszakban dolgoztak.