Jóvátételi dugattyúgyártás a Csonka János gépgyárban

A magyar ipartörténet egy rövid fejezetét szeretném bemutatni az olvasóknak, amely az ipar felkészültségét, a dolgozói és tulajdonosi áldozatvállalás nagyszerű példáját mutatja, és amely energiákat és áldozatvállalást a magyar állam saját hasznára nem fordított.

A második világháború alatt, a frontvonal átvonulása után azonnal megindult a hazai üzemekben a termelés. Az üzemek szovjet fennhatóság alatt működtek, különösen nagy igény volt az autójavítással is foglalkozók tevékenységére. Ezek a szovjet hadseregnek végeztek autójavítást a legtöbb esetben cserealapon, általában két megjavított tehergépkocsiért egy (üzemképtelen) kocsit kaptak. Az 1945. január 20-án aláírt fegyverszüneti egyezmény értelmében, hazánknak jóvátételt kell fizetnie három országnak: Szovjetuniónak 200 millió dollár, Csehszlovákiának 30 millió, Jugoszláviának 70 millió dollár értékben. A magyar gazdaság kapcsolatai a háborús időkben szinte teljes egészében a német kapcsolatokra korlátozódtak, a háború következtében ezek megszakadtak. Korábban a Szovjetunióval az árucsere-forgalom a külkereskedelmi forgalom mindössze 1%-át tette ki.

Az 1945. június 15-én véglegesített szerződés értelmében, hazánknak 1951. január 20-ig teljesítenie kellett a Szovjetuniónak okozott károkért ellentételezésül megfizetendő jóvátételt. Emellett a német tulajdonú vállalatok ellentételezés nélkül a Szovjetunió tulajdonába mentek át, ezeket kivétel nélkül el is szállították hazánkból.