Veterán járművek „csúcstalálkozója” az Őrségben

Természetes dolognak tűnik, hogy minden rendezvény szervező arra törekszik, hogy az előző év/évek tapasztalatai alapján a találkozón résztvevők, látogatók által is elismert minőségét fokozza. Ennek egyik objektív mérőszáma a megjelenő járművek darabszáma, valamint a területi elhelyezkedésből adódóan is a nemzetközi elfogadottságának a mértéke, azaz hogy a környező országokból – Szlovénia, Ausztria – is milyen arányban képviselik magukat az „oldtimer-ek szerelmesei”?

Nincs új a nap alatt, amikor azt mondjuk, hogy aki az előző évben jól érezte magát, az örömmel tér vissza, és mindegy önkéntelenül is „egyéni nagykövetévé válik a rendezvénynek”, és a beszélgetések, egyéb kommunikációs csatornákon keresztül szál az üzenet, hogy van egy hely Magyarországon az Őrség szívében, ahová ha valaki egy szakmai, de kellemes napot szeretne eltölteni, akkor el kell menni! A szervezők oldaláról viszont bizony egy olyan munka, mely az előző találkozó másnapján kezdődőik, és egy éves fokozott izgalmat hoz, hisz a szabadtéri jellegből adódóan a siker ki van téve az időjárás szeszélyeinek is, melyre bizony nincsen befolyással egyikünk sem, főleg így immár ősz elején, azaz 2021.09.04-én. De sikerült, és az időjárás is kegyes volt, melynek főleg a motorosok örültek, és a látogatók se áztak-fáztak. Ehhez szervesen hozzá tartozik, hogy a „siker záloga” a folyamatos megújulás, mely az ötletek megvalósításában teljesedik ki – mondta el Varga József, a bajánsenyei Öreg Járművek Klubja Egyesület elnöke, aki mint a képeken is látszik, nem csak szellemi atyja az őriszentpéteri „veterán shownak”, hanem aktív segítője, irányítója is.

Kellett is az aktív hozzáállás, hisz a járművek parkolásához, biztonságos irányításához sokszor logisztikai zsonglőrködésre volt szükség a hely adta lehetőségek kihasználása miatt. Mielőtt túlzásnak éreznénk a leírtakat, néhány szám a szervezők statisztikájából. Csak a regisztrált – és meg is érkezett! – járművek darabszáma 249 volt, melyet szervesen kiegészített az a közel 50 db főleg motoros, aki az előzőekben már említett napos időjárásnak köszönhetően döntött úgy, hogy „megfuttatja a régi, de új pompájukban tündöklő mocikat”.

A nyilvántartásból kiderül, hogy a fő szám 19 traktort, 135 autót, valamint 95 motort tartalmaz. Tovább kutatva a számokban láthatjuk, hogy a nemzetközi határon átnyúló „barátság” megmozgatta a külföldi oldtimer tulajdonosokat: Szlovéniából érkezett 12 traktor, 3 autó, 3 motorkerékpár, míg Ausztriából önmagában is rekordszámnak tekinthetően 24 db személygépkocsi igazolta a rendezvény népszerűségét. Az osztrák veteránosok elmondták, hogy a határ menti rádiók folyamatos reklámmal keltették fel az érdeklődést.

Azt talán nem kell bizonygatni, hogy bizony egy kemény és szervezett csapatmunka kellett a háttérben, melynek a magját az Öreg Járművek Klubja Egyesület „veterán tagjai” alkották, de az aktív segítők száma is elengedhetetlen volt a folyamatossághoz a regisztrációtól kezdve a zsíroskenyér kenésen keresztül a rendezvény irányításig, azaz egy aktív csapat azért, hogy látogató, résztvevő derűs arccal, megelégedetten, a mindennapokból kizökkentve térjen haza a nap végén. 

A sablonosság elkerülése miatt, a megújulás szellemében az immár IV. Nemzetközi Öreg Járművek Találkozójának egyik mottója lett, hogy a meghívókban kérték a szervezők, hogy a jármű tulajdonosok és kísérőik lehetőség szerint a jármű korának megfelelő öltözékben érkezzenek. Ez vonatkozott a résztvevőkre, de a segítőkre is, hisz ha ránézünk a hölgyekre, akkor az 60-es, 70-as évek „Retro, Rock and Roll” világa jut az eszünkbe.

És ha már itt tartunk, akkor a szkeptikusoknak itt az élő bizonyíték arra, hogy az időutazás márpedig létezik! A jármű és a ruházat összhangja még inkább vonzza a szemet, és a jármű tulajdonosokat majdhogynem ténylegesen visszarepíti akár 50-60 évvel. Legyen szó egy buszvezető/kalauz egyenruháról, egy vadmotoros klasszikus bőrruházatról, vagy akár katonai filingről, egyből a múlt elkezd kézzel foghatóvá válni, mintegy „magába szippantva az ember képzeletét a látottak hatására”.

A veterán találkozó elmúlt évekbeli sikerét jelzi az is, hogy a turisztikai súlyát mutatja , hogy a hazai Magyar Falu Program támogatását is élvezték a résztvevők. És ha már az Őrség népszerűsítéséről is beszélünk, akkor itt az idő, hogy említést tegyek a „nagy körről”. Már a kezdetektől a rendezvény sajátossága, hogy nem egy statikus kiállítást álmodtak meg a szervezők, hanem mintegy védjegyként „át is mozgatják az oldtimer-eket”. Az ide év az újítás jegyében tehát egy módosított útvonalat eredményezett.

A „veterán konvoj kígyó ha nem is harapott bele a farkába”, de a falvakban, erdők között bizony az ott élőknek egy végeláthatatlan járműfolyamnak tűnt, ahol sokszor a dudáké volt a főszerep, folyamatos mosolyt csalva az út mellett állók arcára. Személyesen is el tudom mondani, hogy mivel egy Lada-ban ülve tettem meg a nagy lányommal a kört, így azt a magával ragadó érzést nehéz szavakkal leírni!

Maradva pár szó elejéig még mindig a túránál, Csesztreg adott egy pihenő helyet a veteránoknak – járműnek és embernek egyaránt -, ahol a szabadidő központ egy üde színfolt volt a „vándoroknak”. A sátrak alatt klasszikus zsíroskenyér adott testi táplálékot, míg a lelkit papi áldás biztosította.

De térjünk vissza Őriszentpéterre, hisz a járműpark sokszínűsége ott dominált a látogatók számára. Ennek a kavalkádnak üde színfoltjai voltak immár visszatérő vendégenként a traktorok, ahol a szlovén gazdák az elmúlt évhez hasonlóan megmutatták, hogy a jókedvet, mosolyt varázsolni egy-egy ötletes megoldással is lehet. Az idei évben a mezőgazdasági gépek „hátsó felszereltsége” volt az, ami elvitte a showt.

Bár ezen kiviteleknek a korhűsége hagyott némi kívánnivalót maga után, de az kétségtelen, hogy a látogatók apraja-nagyja kikerekedett szemekkel szívta magába a műszaki érdekességek, az emberi találékonyság tárházát. Bár a véletlennek volt köszönhető, hogy láttam és hallottam, amikor egy kisfiú csillogó szemekkel a traktor kereket tekintette magához képest viszonyítási alapnak, az akós hordóba való bejutás lehetőségét viszont egyéni kihívásnak.

Azt viszont látni lehetett, hogy ami a gyerekeknek a traktor, az a felnőtteknek akár a szépen felújított 1964-es IKARUS 311.24 autóbusz, vagy kontraszként, de a maga módján ugyan olyan „csodaként” az 1968-as Csepel D344-es tehergépkocsi. Érdekességként a két járműben közös pont, hogy a 311-esben is Csepel motor volt gyárilag, egy 85 lóerős Csepel D-414.

A bemutatott autóbuszról és háttér történetéről a https://garazsmagazin.com/2020/12/07/ikarus-311/ link alatt találhat részleteket az olvasó. Arra azért büszkék lehetünk, hogy a maga idejében a „hazai tömegközlekedés ezerhatszáznál is több példányt használt ebből a tartós és megbízható járműből, amely az Ikarus első, igazán sikeres exporttermékének is számított. A 311-esből még Afrikában – például Egyiptomban – is szolgált néhány példány, de sokkal többet vásárolt belőle az NDK. Komoly kontingenst állított rendszerbe Bulgária, Jugoszlávia, a Szovjetunió és Kína is, de beszéljenek a számok: 1956 és 1972 között hatezer-ötszáznál is több 31-es és 311-es típust készítettek az Ikarus gyárban, számos közülük jobbkormányos változatban hagyta el a szerelőszalagot.”

Valahol mindig el kell kezdeni a restaurálást, amihez egy jó alap jármű szükséges. Ha ránézünk a képekre, akkor nem a megjelenése ragadhatja meg a figyelmet, hanem az, hogy „lábon a találkozóra el tudott jönni”. Ne felejtsük el, hogy a Csepel D344 volt a gyár legsikeresebb típusa az archívum szerint. Ha visszafejtjük a típust, akkor: D-dízelmotor, 3- három tonnás teherbírás, 44-összkerékhajtás. Említést érdemel, hogy a fejlesztések során az első futómű kiegyenlítőművet a középen elhelyezett osztóműbe tervezték át.

De ne hagyjuk említést nélkül a kétkerekűeket se, ahol érdekességként vonzotta a szemet a letámasztott Royal Enfield Bullett 500 Army, mely motorkerékpárok a katonák kifogástalan szolgálatával bizonyították képességeiket és harci alkalmasságukat. Kevesen tudják, hogy a második világháború utáni időszakig Nagy-Britanniában készültek a modellek, majd 1955-ben egyesült a cég az indiai Madras Motorsszal, és elkezdődött a gyártás Tiruvottiyurban.

Nagyon nehéz volt kiragadni egy-egy járművet a palettából, de tegyünk említést a „keleti-és a nyugati blokk” járműkonstrukcióinak különbségeiről, ami azonban a maga nevében nem von le egyik konstrukció szépségéből és műszaki sajátosságaiból.

A GAZ-21-hez vezető tervezési folyamat 1953 novemberében kezdődött, mikor Alexander Nevzorov, a tervezőcsoport vezetője szabad kezet kapott, hogy kifejlesszen mindent, amit csak akar, hogy elérje az amerikai autókkal való versenyzési szintet. Lev Eremejev tervező úgy döntött, hogy követi a Chevrolet Bel Air, a Plymouth Savoy és a Ford Mainline divatját. A második szériás Volgákat 1959-ben mutatták be, a karosszéria színére vagy krómra festett új rácsával. A harmadik sorozatot 1962 és 1970 között gyártották. Az 1962-es modellekről „ledobták az ugró szarvas díszt”, és új rácsot kaptak. 6,7: 1 -es, 75 LE (55 kW) kompressziós motort használtak, opcionálisan 7,65: 1 -es, 80 LE (59 kW; 79 LE) kivitellel általában az exportmodellek számára fenntartva.

Az Oldsmobile 1971-ben építette meg legnagyobb, teljes méretű autóját, bár a tengelytáv nem változott 1970-hez képest. A Ninety Eight  volt a valaha épített legtágasabb Oldsmobile, köszönhetően az új GM teljes méretű karosszériáknak, amelyek 64,3 hüvelykes elülső és 63,4 hüvelykes hátsó válltérrel rendelkezett, így rekordot állított fel a belső szélességben, amelyet egyetlen autó sem tudott elérni a teljes méretű GM hátsókerék-hajtású modellek 1990-es évekbeli megjelenéséig.

Sajnos a szűkös keretek behatárolják a sok szépség bemutatását, de a végén összegzésként tegyünk említést arról, hogy a szakma/látogatók szavazatai alapján különböző díjak lettek átadva késő délután a következő kategóriákban:

Autó ; Segédmotor ; Traktor ; Oldalkocsis motor ; Motorkerékpár ; Retro ruha férfi ; Retro ruha női.

És akkor nézzük a győzteseket:

Autó: Chevrolet Corvette C1
Segédmotor : Simson Schwalbe
Traktor:  Porsche
Oldalkocsis motor: Pannonia
Motorkerékpár: MZ ES 250/1

Zárva a sorokat mit is tudnánk mást mondani: mindenki nyert, aki eljött, és TALÁLKOZ(Z)UNK JÖVŐRE!