A legendás Alfa Romeo Montreal

A Kaáli-múzeum látogatóinak figyelmét bizonyára nem kerüli el a sok ikonikus sportkocsi mellett egy igen „nemes” darab, az Alfa Romeo Montreal. Az exkluzív Montreal a gyár modelljei között valóban kiemelt helyet foglal el. A mi érdeklődésünket az autó motorjának mechanikus benzinbefecskendezése, az Alfa Romeo SPICA leányvállalata által gyártott és a jeles elődökre utalva SPICA nevet is viselő keverékképzés „közelsége” keltette fel. A SPICA befecskendezés gépészeti különlegessége, korának kiemelkedő mechanikus logikai megoldásai, az Alfa belterjes mivolta a technikatörténet jeles konstrukciói közé emeli.

A Bertone stúdiót 1966-ban bízta meg az Alfa Romeo, hogy az 1967-es Kanadai Világkiállításra készítsen egy tanulmányautó-tervet. A szalonra készült autónak a látogatók adtak nevet, Montrealra keresztelték. A tanulmányautó Giulia GT-vázra épült, 1600-as, négyhengerű motorral. Később kapta meg az Alfa 33 versenyautó kétliteres, V-nyolcas motorját, lökettérfogatát 2,6 literesre növelve. Teljesítménye 200 lóerő lehetett. Az Alfa 1970-től 1977-ig gyártotta a típust. Ez alatt a 7 év alatt 3917 darab hagyta el a torinói gyárat.

Az Alfa Romeo zsenialitásának része volt az a gyakorlat, hogy versenyautó-technikát épített be szériaautóiba. Ki más kínált az ötvenes évek közepén teljesen alumíniumból készült, hemi hengerfejes motort, DOHC-vezérléssel családi szedánjaiba. Amikor az Egyesült Államok kormánya a hatvanas évek végén megkövetelte az autógyártóktól a kibocsátás csökkentését, az Alfa erre válaszul az Autodelta üzletágának műhelyébe ment és „kölcsön vette” a Tipo 33 „a periszkópos” (1966– 1977) verseny prototípusához kifejlesztett benzinbefecskendező rendszert. A SPICA mechanikus benzinbefecskendező rendszert, amelyet a Società Pompe Iniezione Cassani & Affini fejlesztett ki és gyártott, eredetileg dízelüzemű traktorokon való használatra szánták.