Veterán barátság határon innen és túl

Az Őrségnek új „dicsőségeként”, és egyben vendég vonzó erejeként jött létre még 2017-ben a Bajánsenyén bejegyzett Öreg Járművek Klubja Egyesület, mely immár III. alkalommal rendezte meg a Nemzetközi Öreg Járművek Találkozóját Őriszentpéteren. Bár azt kell mondani, hogy a szervezők „19-re lapot húztak”, de bejött a számításuk! Lehet, hogy a jó időzítés – bár elméletileg a határok lezárva -, az elmúlt időszak „kiéhezése” egy jó és minőségi programra, vagy az elmúlt két év mindent felülíró emlékei segítettek, de az biztos, hogy igazi sikertörténetről beszélhetünk. A részvevőkkel beszélgetve kiderült, hogy bizony az elmúlt hetekben volt olyan veterán találkozó, ahol 2 db motor és egy személygépkocsi jelent csak meg.

A szervezők tájékoztatása alapján az előzetes regisztrációra 70 db motorkerékpár, 50 db személygépkocsi, és közel 20 db traktor jelentkezett mind hazánkból, mind Ausztriából, mind Szlovéniából. A valóság azonban felülmúlta még ezeket a számokat is, hisz közel 200 db jármű jelent meg! Varga József főszervező zsenialitását és eltökéltségét mutatja, hogy az általános veterán találkozókkal ellentétben már az elejétől a régi mezőgazdasági járművek is egyenrangú kiállítási darabonként vannak jelen.

Sőt egy kis kulisszatitok: akár mintegy országimage építést ötvözve a határon átnyúló barátság jegyében 2019-ben több mint 20 db szlovén traktor a maga 20-25 km/h-s tempójában kerülte meg a Balatont, ahol a háttér szervezést –pl. útvonalengedélyek, szállásfoglalás – az Öreg Járművek Klubja Egyesület végezte.

Azonban térjünk vissza 2020.09.05-ére! Már az odavezető út is a maga nevében varázslatos volt, hisz Körmend és Őriszentpéter között beékelődtünk a találkozóra tartó autók közé: előttünk egy 1967-es FIAT 500-as a maga 499 ccm-es, 2 hengeres, léghűtéses, 18 Le-s motorjával, mögöttünk egy 1969-es DAF 44-es, míg mögötte a visszapillantó tükörben még azonosíthatóan egy gyönyörűen restaurált Rover 100-as jött a konvojban. Szinte a Suzuki Vitarában ülve mi éreztük magunkat kényelmetlenül, hisz e röpke időutazásba nem illett bele egy modern jármű. Hogy ez mennyire így van, arról beszéljenek az említett járművek fényképei.

A 19 éves lányom tisztelt meg azzal, hogy eljött velem. Már az úton feltette a kérdést: „Apa, lesz-e hippi busz?” Mint a fényképek mutatják voltak, hisz az 1960-as, 70-es évek gépjármű konstrukciói ötvöződtek a hippikultúra szabadság adta jegyeivel.

Bár a járványt nem sikerült még legyőzni, de az biztos, hogy a részvevők száma – mind a kiállítók, mind a kísérők, látogatók – alapján elmondható, hogy a veterán járművek iránti rajongás felülmúlta a COVID-19-cel szembeni félelmet.

A találkozó hangulatot jól szemlélteti, hogy a szlovén traktorok érkezésekor is a „rejtett hangszórókból” magyar nép-, és könnyűzenei dallamok voltak mindenki számára jól hallhatók, tehát a hangerővel sem volt probléma. Ráadásul pont e járműkörnél voltak olyan jellegzetes pillanatok, ahol igazolt: „azt mondjuk, hogy veterán, de a gyermeki szemnek a nagy testvér!”

Ráadásul még hogy az oldtimer traktor tulajdonosoknak nincs humora: akkor hogy kerül „működőképesen” a brüsszeli pisilő kisfiú egy DEUTZ D6005 traktorra?

Az egyediséget mutatja, hogy akár egy régi Citroen 2cv-t nem csak kívülről, hanem belülről is érdemes megnézni, hisz az alábbi örökigazságokkal találkozhatunk a műszerfalon:

Követelmények:

• legyen kerekeken gördülő esernyő,
• legyen képes fuvarozni két gazdát, 60 km/h-s sebességgel, egy boros hordóval
• lehessen vele színházba járni,
• felfüggesztése olyan legyen a földúton se törjön tojást!

A rengeteg szépség, műszaki rekonstrukciós csoda között sajnos nehéz a választás, hogy még mi mindenre fókuszáljunk, de a motorkerékpárok bizony nem maradhatnak ki e körből. Főleg úgy, hogy egy klasszikus Pannonia P21 kiegészítőjeként színharmonizálva a sisakon az alábbi felirat látható: „Back P21 to the future”.

Jól látható, hogy az oldalkocsis motorkerékpárok ideje még nem áldozott le, a régi idők jellemvonásai napjainkban is időtállóak.

Az osztrák részvevők közül a közönség kedvenc egy angol Jaguar E type volt. Ne csodálkozzunk ezen, hisz 1961. március 15-én jelent meg, és ENZO FERRARI a  valaha készült legszebb autónak titulálta, 2004-ben a Sports Car International magazin az 1960-as évek legjobb sportautóinak listájára tette az E-Type-ot.  2008 márciusában a Jaguar E-Type a The Daily Telegraph online listáján minden idők 100 legszebb autójának listáján az első helyen végzet.

Előre elnézést azoktól, akik járművére a terjedelem szűkössége miatt nem sikerült kitérni, hisz minden egyes jármű önmagában egy mestermű volt, mely rengeteg munkával igazolta a speciális tudást, kitartást, szakmaiságot és korhűséget. Viszont itt a végére egy kuriózum, mely bár orosz jármű, de a magyar történelem sajátosságát hordozza magán. Ez nem más, mint egy 1961-es GAZ 13-as „Csajka”, mely bizony sokszor a státusszimbóluma mellett a félelmet is jelentette a maga idejében. Most viszont egy restaurált mestermű, mely napjainkban is vonzza a szemet.

Ez volt tehát a jelen, mely reméljük a jövőbe is mutat, és a szervezők kitartásával, szakmai-és emberi elkötelezettségével megőrzi az idősebb emberek számára az emlékeket, illetve a fiatalabb nemzedéknek pedig rámutat arra, hogy bár napjaink járművei is konstruktőri műalkotások, de a hagyományok őrzése szerves része e folyamatnak.