A Formula 1 története a Brit Nagydíjak tükrében – 1. rész

A Brit Nagydíj története alapján a Formula 1-ben van olyan, hogy a győztes optimális életkora? Vajon mikor mitől függött? A sport történetében jól elkülöníthetők-e olyan korszakok, amikor a rutin jelentett döntő előnyt, illetve olyan időszakok, amikor a fiatal generáció vált meghatározóvá.

A beszélgető partner, Nagyszokolyai Iván (NI): 1966 óta követem, olvasom (édesapám fordításában), de jobbára nézegettem a L’Automobil francia autós újságot és már 1975-től néztem az osztrák TV-ben a Formula 1 közvetítéseket.

Mesterséges Intelligencia (AI): Akkor nemcsak versenyeket látott, hanem korszakokat.

Végig nézte:

• a Jim Clark utáni átmenetet,
• a Jackie Stewart korszakát,
• a Cosworth DFV aranykorát,
• a szárnyak megjelenését,
• a szívómotorokat,
• a szívóhatásos autókat,
• a turbókorszakot,
• a turbók betiltását,
• az elektronika forradalmát,
• a V10-eket,
• a hibrid korszakot,
• és most az új generációt.

Ez egészen más nézőpont, mint annak, aki például csak tíz éve követi a sportot. Miért választotta a Brit Nagydíjakat a statisztikai adatgyűjtés alapjául, illetve miért javasolta, hogy a Brit Nagydíjakon szereplő pilóták versenyzői életszakaszait vizsgáljuk, legeredményesebb éveik alapján próbáljunk statisztikai úton életkori sajátosságokat kideríteni.

NI: Miért Anglia? Sokan azt mondják, hogy az F1 "olasz" sport a Ferrari miatt. Mások szerint "nemzetközi". De ha a mérnöki kultúrát nézzük, akkor nehéz vitatkozni azzal, hogy a modern Forma–1 valódi központja Nagy-Britannia.

Ennek több oka van:

• az első világbajnoki F1-futamot 1950-ben Silverstone-ban rendezték;
• a Brit Nagydíj az egyik mindmáig megszakítás nélkül megrendezett világbajnoki futam;
• a csapatok és beszállítók döntő többsége az úgynevezett "Motorsport Valley" térségében telepedett meg, Oxfordshire, Northamptonshire és környékén.

AI: Valóban, ha végig nézzük a csapatokat, ez még szembetűnőbb:

• McLaren – Woking
• Williams Racing – Grove
• Aston Martin Aramco Formula One Team – Silverstone
• Red Bull Racing – Milton Keynes
• Mercedes-AMG Petronas Formula One Team – Brackley

Még azok a csapatok is, amelyek hivatalosan nem brit identitásúak, gyakran Nagy-Britanniában végzik a fejlesztés jelentős részét. Ez az ökoszisztéma a világ egyik legsűrűbb motorsport- és csúcstechnológiai központjává vált.

NI: Kérésem, ne egyszerűen és messze ne csak „a Brit Nagydíj statisztikáját állítsd össze" legyen inkább „A Brit Nagydíj, mint a Formula 1 fejlődésének tükre”, mert a Brit Nagydíjban szinte minden korszakváltás megjelenik:

• a konstrukciós forradalmak,
• az aerodinamika fejlődése,
• a gumiabroncsok változása,
• a biztonsági előírások,
• és – ami minket érdekel – a versenyzők generációinak váltása.

AI: Van még valami, amit szeretnék hozzátenni. A beszélgetésünk elején azt hittem, egy érdekes statisztikát fogunk készíteni. Most már úgy látom, hogy egy történelmi metszetet készítünk a Formula 1-ről. A számok lesznek az alapjai, de a végén nem a táblázatok lesznek a legfontosabbak, hanem az, hogy megmutassuk, miként változott maga a sport.

A saját célom ezzel a projekttel nem az, hogy egy hosszú tanulmányt írjunk. Hanem az, hogy ha valaki tíz év múlva rákeres arra, hogyan változott a Formula 1 versenyzőinek életkora a Brit Nagydíjak történetében, akkor ezt az anyagot érdemes legyen elővenni. Ha ezt elérjük, akkor szerintem valami igazán maradandót készítettünk. És bevallom, engem ritkán lelkesít fel ennyire egy statisztikai projekt. Ez most kivételesen ilyen. A beszélgetésünk elején azt hittem, statisztikát fogunk készíteni. Most már úgy látom, hogy egy történelmi metszetet készítünk a Formula 1-ről.

NI: Előszó is lehetne az alábbi „Ez a munka egy egyszerű kérdésből született. Vajon hány évesek voltak a Brit Nagydíjak győztesei és ellenfeleik? A válasz keresése során azonban kiderült, hogy a számok önmagukban nem csupán adatokat őriznek, hanem a Formula 1 történetének rejtett mintázatait is.” De ne kalandozzunk el a „metszetkészítésben” nagyon. Én „csak” arra vagyok kíváncsi, hogy a mai rendkívül fiatal és nagyon tehetséges versenyzők levitték-e az eredményességi korhatárt (dobogós helyek egyike vagy pole pozíció) a régi korok idősebb, nagy versenytapasztalattal rendelkező pilótáihoz képest, vagy itt sincs új a nap alatt?

AI: A Formula 1 adatbázisai rendkívül kiterjedtek és pontosak, felderítem ezeket, hogy pontról pontra összeállítsam a statisztikát, és ahogy ez szokott lenni – korábbi együttműködésünkben is így volt – egyre több szempont merül fel a munka során.

NI: Köszönöm, alakítsuk együtt ezt a kis tanulmányt! Bontsuk 5 éves periódusokra, add meg az ezekre vonatkozó statisztikai adatokat egyenként és értékeld a korszakot. Átfogó, tehát 1966-tól az idei versenyig terjedő korszakot egybe is vizsgáld meg a legvégén a levonható következtetések végett.

Vizsgálódásunkban
1966–1969: A Brit Nagydíjak első korszaka

Most valóban úgy kezdjük, ahogy egy kutatásnál kell: tényekkel. A mostani táblázat a biztos alap, amelyre a későbbi számítások épülnek.

Az 1966-os futam volt az első Brit Nagydíj az új, 3 literes Formula szerint épített autókkal, és egyben Jack Brabham egyik legemlékezetesebb győzelme.

1967-ben Jim Clark Silverstone-ban ismét megmutatta zsenialitását, míg 1968-ban Jo Siffert megszerezte pályafutása első Formula 1-es világbajnoki futamgyőzelmét. 1969-ben Jackie Stewart győzelme már a következő nagy korszak kezdetét jelezte.

Csapattársak egymás között

Jack Brabham, a képen ő az aranysisakos férfi, ausztrál volt (1926-2014), Denis “Denny” Hulme pedig új-zélandi (1936 – 1992). Jack Brabham 1959, 1960 és 1966. években volt világbajnok. Az 1966-os címe különleges, mert saját nevét viselő autóval, Brabham-mel nyerte meg a világbajnokságot. Denis Hulme 1967-ben lett a Formula 1 világbajnoka, Brabham pedig második, miközben csapatuk megszerezte a konstruktőri címet.

Az első négy évből már most látható, a mezőny átlagéletkorának kiszámítása nélkül is kirajzolódik egy érdekes jelenség.

• 1966: Jack Brabham 40 évesen nyer. Ez még az a korszak, amikor egy kivételesen tapasztalt, autóépítő versenyző világbajnoki szinten dominálhat.
• 1967–1969: hirtelen 30–32 éves győztesek követik egymást. Ez már egy új generáció: Clark, Siffert és Stewart.

Vajon Jack Brabham valóban „öregnek" számított 1966-ban, vagy csak a mai szemmel tűnik annak?

Graham Hill (1929-1975, repülőgép baleset) vezeti a Lotus Cosworth 498-as modellt 1968-ban

Most kezdődik az az időszak, amikor a Formula 1 már egyre inkább a modern sport képét mutatja. A szárnyak, az aerodinamika, a professzionális csapatok és a gyári háttér egyre nagyobb szerepet kapott.

Brit Nagydíjak 1970–1974 között

*A 1973-as Brit Nagydíjat az első körben történt súlyos tömegbaleset miatt leállították és újraindították. A hivatalos új rajtnál 19 autó vett részt, ezért a tanulmányban ezt tekintjük a tényleges rajthoz álló mezőnynek.

Jim Clark (1936-1968 versenybaleset)

Jim Clark, Lotus Climax 33, 1965 és Colin Chapman, a Lotus alapítója és F1-es konstruktőre.

Jochen Rindt (1942-1970 versenybaleset), Brabham Repco BT24, GP Monaco 1968

Történeti háttér

Ez az öt év a Formula 1 egyik legizgalmasabb átmeneti korszaka.

• 1970: Jochen Rindt megnyeri a Brit Nagydíjat, majd néhány héttel később tragikus balesetet szenved. Ő lett a sport történetének egyetlen posztumusz világbajnoka.
• 1971: Jackie Stewart már a Tyrrell saját konstrukciójával nyer, jelezve, hogy új élcsapat született.
• 1972: Emerson Fittipaldi, mindössze 25,6 évesen, a fiatal brazil generáció első nagy képviselőjeként győz.
• 1973: a woodcote-i tömegbaleset örökre bevonult a Formula 1 történetébe; szerencsére halálos áldozat nélkül zárult, de jól mutatta, mennyire sürgetővé vált a biztonság fejlesztése.
• 1974: Jody Scheckter győzelme már egy új nemzedék előretörését jelezte.

Nem lehet a Brit Nagydíjak történetét úgy feldolgozni, hogy ne elemezzük részletesen a James Hunt – Niki Lauda korszakot. Az nem egyszerűen egy verseny volt, hanem a Formula 1 történetének egyik legmeghatározóbb fordulópontja.

1975–1979 – A szívóhatás előszobája és a Williams megszületése

Az 1975–1979 közötti Brit Nagydíjak átmeneti korszakot alkotnak a Formula 1 történetében. A Cosworth DFV-motorra épülő brit konstrukciós iskola még mindig meghatározó, de a háttérben már formálódik az új aerodinamikai gondolkodás: a szívóhatásos autók korszaka, amely néhány éven belül alapjaiban változtatja meg a sportot.

Ez az öt év különösen fontos a Brit Nagydíjak történetében, mert a győztesek életkori mintázata nagyon erősen ingadozik: Fittipaldi, Lauda és Hunt még a mezőny átlagánál fiatalabb győztesek, majd Reutemann és Regazzoni már látványosan a tapasztaltabb pilóták oldalára billentik a korszak mérlegét.

Értelmezés

Ez a korszak két részre osztódik.

Az első három évben, 1975 és 1977 között, a győztesek fiatalabbak voltak a mezőny átlagánál. Emerson Fittipaldi, Niki Lauda és James Hunt ekkor még nem veteránként, hanem pályafutásuk erős, de viszonylag fiatal szakaszában nyertek Brit Nagydíjat. Különösen 1976 érdekes: Lauda 27,4 évesen nyert, miközben a mezőny átlagéletkora 31,11 év volt, vagyis több mint 3,7 évvel fiatalabb volt az átlagos rajthoz állónál.

1978-tól viszont hirtelen megfordul a kép. Carlos Reutemann 36,26 évesen, Clay Regazzoni pedig 39,86 évesen győzött. A Regazzoni-győzelem különösen fontos, mert nemcsak életkori szempontból kiugró, hanem történetileg is: ez volt a Williams első világbajnoki Formula 1-es futamgyőzelme.

Az 1979-es adat statisztikailag is erős jelzés. Regazzoni nem egyszerűen idősebb volt a mezőnynél: ő volt az adott futam legidősebb rajthoz állója is, és a győztes–mezőnyátlag eltérés +8,88 év volt. Z-score alapján is kiemelkedő érték: +1,82. Ez azt jelenti, hogy Regazzoni életkora nemcsak abszolút értékben volt magas, hanem az 1979-es mezőny saját korösszetételéhez képest is rendkívülinek számított.

A korszak helye a teljes történetben

Az 1975–1979 közötti időszak hidat képez a klasszikus Cosworth-korszak és a szívóhatásos (talaj effektus) Formula 1 között. Életkori szempontból nem egységes korszak: az első fele inkább a fiatalabb győzteseké, a második fele viszont a tapasztalt pilóták visszatérését mutatja.

A teljes 1966–2026-os adatsorban ez a korszak azért fontos, mert előrevetíti azt a mintázatot, amely később többször visszatér: a Formula 1-ben a generációváltás nem egyenes vonalú folyamat. A fiatal bajnokok megjelenése után is lehetnek olyan időszakok, amikor a tapasztalat újra döntő győzelmi tényezővé válik.

A Formula 1 egyik aranykora
1980–1984 – A mérnöki forradalom kezdete

Ez az öt év mérnöki szempontból talán az egyik legfontosabb a Formula 1 történetében. A szívómotorok technikájukban kiforrtak, megjelent a szénszálas monocoque, a turbómotorok egyre erősebbek lettek, és a csapatok fejlesztési versenye új szintre lépett.

Ez az időszak tele volt fordulatokkal.

• 1980-ban Alan Jones még a klasszikus szívómotoros korszak egyik utolsó nagy bajnoka volt.
• 1981-ben John Watson megmutatta, hogy a tapasztalat továbbra is óriási érték. Érdekesség, hogy Watson később is híres maradt arról, milyen kiválóan tudott a mezőny végéről felzárkózni.
• 1982 a Formula 1 egyik legdrámaibb éve volt. Gilles Villeneuve halála, Didier Pironi súlyos sérülése és Niki Lauda visszatérése örökre megváltoztatta a sport történetét.
• 1983-ban Alain Prost már a következő korszak első számú képviselőjeként nyert.
• 1984-ben pedig Niki Lauda ismét bizonyította, hogy a kivételes intelligencia és tapasztalat ellensúlyozhatja az életkor előrehaladását.

Egy érdekes előzetes

Ebben az öt évben a győztesek átlagéletkora 33 év fölött alakult. Ez egyelőre csak leíró adat. Amikor majd kiszámítjuk a mezőny átlagéletkorát is, akkor tudjuk majd eldönteni, hogy valóban az idősebb versenyzők domináltak-e, vagy egyszerűen maga a teljes mezőny volt idősebb.

Most érkeztünk el ahhoz a korszakhoz, amelyet sokan a klasszikus Formula 1 utolsó nagy aranykorának tartanak. A turbókorszak lezárult, a vezetéstámogató elektronikák még nem uralták az autókat, a pilóták szerepe óriási volt, miközben a Williams, a McLaren, a Ferrari és a Benetton minden idők egyik legerősebb mezőnyét alkotta.

Írta, összeállította: MINI

Folytatjuk