Prémium tüzelőanyagok mibenléte – 2. rész

Szintetikus tüzelőanyag, az e-fuel és a GTL

Mindkettő motorhajtóanyag, de eltérő technológia

A V-Power világába - egyben a szegény felhasználó tisztánlátásába - még belekeveredik az alapvetően Qatarral és a GTL (Gas-to-Liquid) technológiával kapcsolatosan – főként a Formula 1 közvetítésekben reklámozott V-Power GTL szál is. A „szintetikus tüzelőanyag” fogalma a köznyelvben egyetlen kategóriaként szerepel, valójában két, kémiai elvében rokon, eredetében és klímahatásában viszont alapvetően eltérő terméket takar.

Mindkettő ugyanarra a száz éve ismert német Fischer–Tropsch-eljárásra épül, amely szén-monoxid és hidrogén keverékéből (szintézisgáz) hosszú láncú, paraffinos szénhidrogéneket épít fel – a különbség kizárólag abban áll, honnan származik ez a szintézisgáz.

Az e-fuel (Power-to-Liquid, PtL) esetében a kiindulópont megújuló elektromos energia: ezzel vízbontással hidrogént állítanak elő, amelyet levegőből vagy ipari forrásból befogott szén-dioxiddal alakítanak szintetikus szénhidrogénné. Mivel a felhasznált szén a légkörből vagy egy ipari folyamatból származik, és oda is tér vissza elégetéskor, a folyamat szén-dioxid-mérlege elvben zárt – ez az, ami az e-fuelt karbonsemlegessé teheti. Szabályozásának részletei egyelőre kidolgozatlanok, az EU jelenleg nem tudja ellenőrizni, hogy egy adott autó ténylegesen milyen tüzelőanyaggal működik, a gyártókapacitás megteremtése pedig a hátralévő időben komoly kihívás. A technológia elve tehát valós és ígéretes, de ma még nem tömegtermék: drága, kis volumenben elérhető, inkább jövőbeli szabályozási kiskapu, mint a mai kúton kapható prémium kategória jelenlegi valós alternatívája.