Mindennapi benzinünk itthon és külföldön – Minden a biotartalom körül forog?

Benzinügyben a nagy változást 2011 hozta, kereken 15 éve. A sajtó csemege témája volt, az autósok érdeklődését elnyerve. A hazai sajtó nagyon jól, a petrolkémiai alapokat is érintve tárgyalta.
Nézzük a múltat!
Az E5 európai alapja nem egy külön „E5-bevezetési rendelet” volt, hanem a benzinminőségi szabályok fokozatos módosítása. Az „E5” mint kategória lényegében abból született meg, hogy a szabványos benzinben legfeljebb 5 térfogatszázalék etanol lehetett. Ezt a műszaki oldalon az EN 228 szabvány rögzítette, már a 2000-es évek közepén; az EN 228:2008 például kifejezetten kimondja, hogy az ólommentes benzin legfeljebb 5,0% (V/V) etanolt tartalmazhat.

Az uniós jogi háttér főként a 98/70/EK irányelv (Fuel Quality Directive, tüzelőanyag-minőségi irányelv), majd annak 2009/30/EK módosítása volt. Az Európai Unió 2011. január elsejével hatályba léptette ezt a motorhajtóanyag minőségi Irányelvét, lehetővé (de nem kötelezővé) tette, hogy az EU tagországaiban 10% etanolt keverjenek a motorbenzinhez. A 2009-es módosítás vezette be azt az új piaci benzinspecifikációt, amely 2011. január 1-jétől már legfeljebb 10% etanolt is megengedett, vagyis megnyitotta az utat az E10 előtt. Ugyanez a szabály azt is előírta, hogy a tagállamoknak legalább 2013-ig biztosítaniuk kell egy „védő” benzinfajtát, amelynek max. 5% az etanoltartalma; ezt a gyakorlatban E5-ként kezelték. A tagállamok ezt a védőfokozatot ennél tovább is fenntarthatták, ha szükségesnek tartották.

2011-re a legtöbb tagállamban még az E5/E0 volt a szokásos benzin, miközben az E10 csak néhány országban kezdett megjelenni. Ezt az is alátámasztja, hogy 2019-ben még mindig az EU-piac nagy része E5 volt, miközben az E10 csak egy kisebb, bár növekvő részt tett ki.

A fenntarthatóságot szolgáló direktívát még 2018 nyarán is csupán négy országban vezették be, 2020. január elsejétől viszont Magyarországon is megjelent az E10-es 95-ös benzin.