Műhelytapasztalatok: VW TSI „Műhelyek réme”

Igazi nagycsaládos kötetgyűjtemény lenne a reformkori klasszikus irodalomban a VW TSI motorjaival kapcsolatos műhely és felhasználói tapasztalatok gyűjteménye, ez a család mindent megélt a siker csúcsától a mélyrepülésig. Igazi reformkori hősregény, ahol a diadal és a tragikomédia kéz a kézben járnak. Tulajdonosok generációi nőttek fel vele, megtapasztalva az alacsony fogyasztás ígéretét, a nyomaték-rugalmasság örömét, majd a szervizszámlák lefagyasztó realitását, szerelői vonalon pedig a rendszerszintű frusztráció vesszőfutását.  A TSI motorok identitása megosztó: mitől lett egyfelől non plus ultra, másfelől a „műhelyek réme” a downsizing forradalmának zászlóvivője? Ezt járjuk körbe cikkünkben.

A Volkswagen TSI motorcsaládja a 2000-es évek közepén a downsizing-stratégia egyik legismertebb és legkövetkezetesebb megvalósítása lett. A cél az volt, hogy kisebb lökettérfogatból, feltöltéssel és közvetlen benzinbefecskendezéssel egy nagyobb szívómotor teljesítményét és használhatóságát hozzák, alacsonyabb fogyasztás és emisszió mellett. A koncepció műszaki értelemben nem csupán teljesítménynövelést, hanem tudatos nyomatékkarakter-formálást is jelentett: a TSI-motorokkal egy kifejezetten alulnyomatékos karakterű, széles, lapos nyomatékplatóval rendelkező motor jelent meg a piacon.

A kezdetek

A TSI motorok kifejlesztéséhez az EA111 blokkcsalád szolgált alapul. Az 1980-as évektől gyártott MPI (szívócső-befecskendezéses) és később FSI (közvetlen befecskendezéses, de még szívó) változatok jellemzően 1,4–1,6 literes kivitelben készültek. Teljesítményük 55–85 kW (75–115 LE), maximális nyomatékuk 126–155 Nm volt, amely tipikusan 3800–4500 fordulat/perc tartományban jelent meg. Karakterük felülnyomatékos, fordulatszám-orientált volt: a használható erő a közép- és felső fordulatszám-tartományban érkezett, alsó fordulaton mérsékeltebb rugalmassággal és gyakori visszakapcsolási igénnyel. Fajlagos nyomatékuk ~90–105 Nm/l tartományban mozgott.