Kis autó sok kis hibával

Ügyfelünk 2010-ben vásárolt egy használt 2006-os évjáratú Opel Merivát, 1,3 literest, Z13DTJ motorkóddal. Az autó Olaszországban szolgálta előző gazdáját, nem kevés kilométeren át, ami, hogy, hogy nem, valahogyan mégis majdnem a harmadára csökkent, mire idehaza új tulajdonosa megvásárolta. Ügyfelünk sokat költött az autóra. Volt az autón egy kettőstömegűlendkerék-csere. Volt egy váltójavítás. Volt egy turbócsere. Volt egy légtömegmérő-csere, amit ki is vettek, mert semmi javulás nem történt. Időközben kiderült az is, hogy az autónak volt legalább egy jelentős sérülése. Ezt követően kaptuk meg az autót. 

A motor teljesítménye nagyon sokkal az elvárt szint alatt volt, amihez még egyenetlen, csúnya alapjárat is társult.

Az első feladat annak az eldöntése, hogy valamelyik hengerrel valami kapitális hiba fennáll-e. Ez leggyorsabban a relatív kompresszióméréssel dönthető el. Ez esetben az eredmény megnyugtató. 

Hibakód-kiolvasás: légtömegmérő, töltőnyomás. Próbaút egy Tech2 társaságában: a műszer szerint töltőnyomás csak alig-alig van. Rendben, csakhogy gyakorlatilag új a turbó.

A magyarázat egyszerű volt: a turbóhoz csatlakozó gumicső bilincse nem volt megfelelően meghúzva, a nyomás egy része a szabadba távozott. Az ilyen tömítetlenségek leginkább azért veszélyesek, mert kevésbé intelligens rendszereknél a vezérlőegység nem feltétlenül korlátozza a dózist a turbó védelmében, ha kis töltőnyomásról, de nagy légtömegről kap információt. Az eredmény a turbó tönkremenetele is lehet.

Helyreállítva a nyomócső csatlakozását, már az első néhány száz méteren is érezhető volt a változás: az autó hibátlan, sokkal nyomatékosabb, lendületesebb, mint korábban.

Szerencsés esetben itt lenne vége a történetnek.

De nem így történt.