Egyre reménytelenebb az autójavítás?

Az „Amikor az AdBlue-rendszert a pokolba kívánod” cikkben leírt eset – lásd ebben a lapszámban – mindegyik érintett fél oldaláról nézve szomorú.

Ha ezt kommentelni lehetne, van elképzelésem, hogy a „népi”, de még a szakmai hozzászólások tartalma is mi lenne és ezt milyen stílusban adnák elő… Egy folyóirat főszerkesztője azonban abban a helyzetben van, hogy ahhoz, hogy „dobjon egy posztot”, nincs szüksége engedélyre, és így nincs is kitéve „magyaros” reagálások áradatának.

ÍGY TEHÁT SZÓVAL ÉLEK

(Galla Miklós stílusában: „haha, úgye értik, s-z-ó-v-a-l é-l-e-k”.) Nem megyek annyira messzire, hogy kutassam, miért van az, hogy a környezetvédelem szent neve alatt idáig jutott az autó emissziótechnikája. Nem keresem a lehetséges összeesküvés-elméleteket, hogy kik a „tettesek” esetleg a világgazdaságban, teszem a villamoslobbiban, lényeg, hogy az előírások – melyeket az autógyártóknak teljesíteniük kell – rendkívül szigorúak. Azt sem nézem, hogy ennek indokoltsága valóban megalapozott-e. Nincs is rá módom. A tudományos közlemények, melyek elérhetők, rendkívül ellentmondásosak, kilóg a lóláb, valakik érdekét szolgálják…