Honosítási „mankó”

Honosítási „lázban égnek a vizsgálóállomások”, főleg azok, akik már meg is kapták a hatósági vizsgálóállomásuk módosított engedélyét, vagy a közeljövőben várható, hogy a jogszabályi 15 napos határidő keretein belül megkapják. Ha valaki úgy dönt, hogy az engedélye birtokában honosítást fog végezni, úgy nem szabad elfelejteni, hogy a vármegyék nyilatkozták, hogy „a közlekedési hatóságok nem tudnak, nem is feladatuk, hogy a felmerülő műszaki vizsgáztatást és honosítást érintő külsős vizsgahelyi eseti problémákat megoldják, döntsenek a vizsgabiztos helyett, vagy szabadon elérhető információs tudástárként működjenek”.

Jelen cikk célja, hogy általánosságban szedje össze azokat a már érzékelhető tapasztalatokat, melyek mintegy „mankóként” segíthetnek a vizsgabiztosoknak. Néhány konkrét példát a tisztelt Olvasó a „Ne legyenek a múlt tanulságai a jövő kockázatai VI.” publikációban olvashat, melyek a most leírtakkal teljesen párhuzamba állíthatók.

1. A honosítás egy engedélyezési eljárás, tehát felelősségben is több(?)/más, mint mondjuk egy időszakos műszaki vizsgálat vizsgabiztosi szakértői tevékenysége.

2. Csak eredeti külföldi okmányok fogadhatók el!

Minden okmányból a szükséges eredeti darabszámok meglétét ellenőrizni kell. Alapesetben legyen eredeti CoC-dokumentum – fénymásolatok, színes nyomatok nem. A nyilvántartásba vételhez szükséges típusjellemző adatokat az EK-típusjóváhagyással rendelkező járműtípus esetén a járműhöz a gyártó által kiadott CoC-okmány vagy az azon alapuló külföldi forgalmi engedély alapján, az EK-típusjóváhagyással nem rendelkező közösségi jármű esetén a származási ország illetékes hatósága által kiadott forgalmi engedély alapján kell megállapítani.