Nagyvasakkal kapcsolatos tanulságos történetek margójára – 2. rész

Ha megnézzük a KSH adatait, akkor látható, hogy 2024-ben Magyarországon 4.263.067 db jármű volt forgalomba. Ebből az autóbuszok száma 17.251 db, a tehergépkocsiké 589.041 db, míg a vontatóké 96.523 db. Ha csak statisztikailag nézzük az arányokat, akkor nem tűnnek dominánsnak a számok, azonban ha pl. a teherautókra fókuszálunk, akkor 2008-ban a bázis adatunk még csak 424.452 db volt. Ha ehhez hozzátesszük, hogy az OEM-eknél a fejlesztések a „nagyvasakra vonatkozóan” nem maradtak el a „kistestvérekkel szemben”, akkor igen is kimondhatjuk, hogy folyamatos, az innovációkkal időben is párhuzamosított szakmai-, jogi szabályrendszerek alkalmazása elengedhetetlen a műszaki vizsgáztatás terén is.

Távol álljon mindenkitől az a nézet, hogy az adott járműkategóriákkal kapcsolatba „megkülönböztető súlyozásokat” alkalmazzanak, mintha pl. egy személygépkocsi gyalogosvédelmi követelményeinek a teljesülései fontosabbak lennének, mint mondjuk egy N3 kategóriájú tehergépkocsira előre felszerelt gallytörő rácsrendszer védtelen úthasználókra gyakorolt hatásának a vizsgálata. Csak emlékeztetőül -és egyben a fogalmak egységes kezelése miatt – nézzük meg, hogy akár a hazai jogrendszerünk is – pl. 133/2022. (IV. 7.) Korm. rendelet a közúti infrastruktúra közlekedésbiztonsági kezeléséről – milyen definíciós háttérrel rendelkezik e téren. 

2.§. i) védtelen úthasználó: a nem motoros úthasználók, ideértve különösen a kerékpárosokat és a gyalogosokat, valamint a motorkerékpártól eltérő, gépi meghajtású, kétkerekű járművek használói.