Ne legyenek a múlt tanulságai a jövő kockázatai – 5. rész

Sokszor nehezen érthető meg, hogy még rutinos szakmabeliek is követnek el olyan „szarvashibákat”, melyek helyes kivitelezései immár evidenciaszámba mennek már a középfokú iskolai képzésben is. Gondoljunk csak pl. egy szükséges/elégséges menethosszkiállásra, vagy a hegesztéstechnológiából adódó „természetes megjelenési formákra az anyagok negatív oldalán is”. Mielőtt bárkinek a gondolatai ezen mondatok alapján „jolly jokerként” a bürokrácia szó körül kezdenek el forogni, javasolt inkább azt a gondolatvilágot racionálisan letisztítani, és a fizikai, illetve mechanikai összefüggésekkel szinkronizálható műszaki-jogi, közlekedésbiztonsági kérdéskörként kezelni. Sajnos ezeken felül továbbra is vannak esetek, amikor értetlenül állunk pl. azelőtt, hogy egyes optikai tuningokkal – mely benne van a nevében, hogy mindenki számára tisztán látható – miért „huzigálják sokan a hatóságok bajuszát”?!

De menjünk sorrendbe az előző felvetések szerint. A fényképen egy vonóhorog rögzítésére szolgáló csavarpár „negatív oldala látható”. Mi a gond? Csak annyi, hogy a kivitelezés során elfelejtkezett a szakműhelyi nyilatkozatot adó egy olyan alaptézisről, hogy a csavar menetes szárának a hosszúságát úgy kell megválasztani, hogy az átfogás biztosítva legyen, azaz határesetben célszerű 5 mm-rel hosszabb csavart választani azért, hogy teljesüljön a legalább 2-3 menet „túllógása” a meghúzott anyán. 

Az oldható csavarkötések rögzítése egyre inkább a figyelem középpontjába kerül. Visszahívások, adott esetben meglazult felépítményrögzítések miatti balesetek stb. – a meglazult csavarkötések borzalmas következményeinek listája folyamatosan növekszik. És ez annak ellenére így van, hogy a csavarok a legjobban ismert kötőelemek, a technológia pedig könnyen elsajátítható. „Általában véve a rögzített részek között kialakuló szorítóerő által létrejött súrlódási ellenállás elegendő ahhoz, hogy a kötést megfelelően lehessen biztosítani az automatikus meglazulás ellen.