A vizsgabiztos mint „camera man”

Egyre több hír lát napvilágot, hogy a gépjárművek tükreit – legyen szó belsőről vagy külsőről – a gyártók széles körben kamerákkal váltják ki, azaz az ún. MirrorCam immár az OEM-ek gyártószalag-technológiáiba beintegrálásra került szériaszinten. Ez alapján viszont tény, hogy mind az új járművek forgalomba helyezésekor, mind pedig az időszakos műszaki vizsgákon is a vizsgabiztosoknak tudatos döntéseket kell hozniuk a hagyományos tükröket helyettesítő kamera-monitor rendszerekről, azok közlekedésbiztonsági megfelelőségéről. Pont emiatt kézenfekvő a kérdés: mennyire lehet felelősségteljes minősítést hozni úgy, hogy nincs hozzá kidolgozva háttér vizsgálati technológia a hozzá rendelt eszköz- és infrastruktúra-követelményekkel?

A téma komolyságát mi sem igazolja jobban, mint hogy a mindenkori gépjárművezetőnek maximális bizalommal kell lenni a technikához, hogy a „monitor tükrökben” látottakat elfogadja a maga valóságában, arányaiban, és ennek megfelelően hozza meg a döntését vezetés közben, attól függetlenül, hogy személygépkocsit vezet, vagy akár 40 tonnával – vagy még többel – robog az autópályán vagy manőverez szűk utcákon, vagy fel- és lerakókon.

Az tény, hogy a gyártói megfelelés keretrendszere adott, hisz az ENSZ–EGB 46. számú előírás – Egységes rendelkezések a közvetett látást biztosító eszközök és a gépjárművek ilyen eszközök beépítése tekintetében történő jóváhagyásáról – nemcsak a „hagyományos tükrökre”, hanem a szabályozás címében is szereplő „közvetett látást biztosító eszközök”-re is tartalmaz elfogadási kritériumokat. Azért fontos ez, mivel a jármű körüli, közvetlenül nem látható forgalmi terület megfigyeléséhez szükséges berendezések, tartozékok is ide soroltak. Ezek lehetnek hagyományos tükrök, kamera/monitor rendszerek vagy más olyan eszközök, amelyek képesek a járművezetőnek a közvetett látótérről információt közvetíteni.