Kereskedők kontra műszakisok, avagy a „tömegek háborúja”

Jelen esettanulmány reményeim szerint jól rámutat, hogy a komfort nem írhatja felül a közlekedésbiztonságot! Ezen nem változtathat az sem, hogy az értékesítés miatt akarva, vagy akaratlanul, de a közúti közlekedés során generálódó tényleges tömegektől eltérő tömegadatok kerülnek feltüntetésre egyes forgalomba helyezést előkészítő dokumentumokba. A saját tömeg, össztömeg, tengelyterhelések az adott gépjármű konstrukciós kialakításától függően befolyásolják a kormányozhatóságot, a fékerőelosztásokat, a kerekekre eső terhelési indexeknek való megfelelést stb. Tehát jelen esetben a feladat, a gépjármű-tulajdonos által rendelkezésre bocsátott dokumentumokat is alapul véve, ok-okozati elemzés alapján megállapítani a jármű aktuális – a forgalomba helyezéskori – konstrukciós és a forgalmazó által a vevő számára biztosított használati kialakítás és a jármű ténylegesen mért tengelyterhelés- és tömegadatai közötti esetleges ellentmondásokat, és ezek alapján azok közlekedésbiztonságra gyakorolt hatáselemzésének elvégzése.

Nézzük az előzményeket! A vonatkozó gyári lakóautót 2020-ban újonnan vásárolta a tulajdonos hivatalos márkakereskedőtől. A későbbiekben látni fogjuk, hogy milyen jelentősége tud lenni annak, hogy a forgalomba helyezett kivitelt többlépcsős gyártásként – mintegy hibrid partnerség eredményeként – alakították ki, és ennek ismeretében kapott egyrészt az adattáblája alapján EU-jóváhagyási számot, illetve az EU típusbizonyítványban is szerepel mindkét lépcső a gyártókkal azonosíthatóan. A szakértői vizsgálatot kérelmező megbízó – aki egyben a gépjármű vezetője is – elmondása alapján a jármű lakóautó jellegének, a számára ismert megengedett kiterhelésnek megfelelően való közlekedés során a jármű kormányozhatósága nem volt stabil, olyannyira, hogy felvetődött a közlekedésbiztonsági alkalmatlanság kérdése a vezetési tapasztalatok alapján. Gyorsan itt az elején egy kis jogszabályi összefoglaló emlékeztetőnek az 5/1990. (IV. 12.) KöHÉM rendeletből: