3,5 t össztömeg alatti gépjárművek - 2. rész

Hérakleitosz már Kr. e. több mint 400 évvel megmondta, hogy a világban az „egyetlen állandó a változás maga”, viszont ha például a jogszabályi változások értelmezési kérdéseket vetnek fel, akkor bizony az esetleges bizonytalanság is az „aknamentesítésig robbanásveszélyes állapotot generálhat”. Aki vizsgáztatott már járművet, az jól tudja, hogy a figyelme egy pillanatra sem lankadhat, hisz a sablonosság, a felületesség adott esetben a közlekedésbiztonság kárára válhat. Ezért is tudunk mintegy párhuzamot húzni a „tűzszerész tízparancsolat” első pontjával: „A megsemmisítendő lőszert, aknákat, bombákat és egyéb robbanóanyagot vagy ismered, vagy nem. Fél tudás nem ismeret, hanem mindenkor saját és esetleg társaid életébe kerül.” Nézzük tehát, hogy hogyan tudjuk a műszaki vizsgáztatás terén is a kockázati tényezőket csökkenteni azáltal, hogy rámutatunk az azokban rejlő ismeretbővítés lehetőségére.

A fékrendszerek velejárója, hogy a funkciójukból adódóan kopásnak vannak kitéve. Egyre elterjedtebb, hogy a fékbetétek kopásjelzőkkel vannak felszerelve. Ha a betét kopása eléri az érzékelőt, záródik az áramkör, és a műszerfalon megjelenik a fékbetétek kopottságára utaló piktogram, vagy újabb modellekben egy szöveges üzenet is. A „dob- vagy a tárcsafékbetét túlzottan kopott (elérte a minimumjelzést)” vagy a „dob- vagy a tárcsafékbetét túlzottan kopott (a minimumjelzés nem látható)” a többször módosított 5/1990. (IV. 12.) KöHÉM rendelet a járművek hiányosságának értékelésére vonatkozó táblázat szerint komoly hibának minősül. Viszont hagyatkozhatunk-e önmagában a műszerfalon megjelenő hibajelzésre? Főleg akkor, ha amúgy a fékmérés során alkalmas minősítést kapunk! A gond az, hogy például nem minden elektronikus kopásérzékelővel felszerelt járműben található ez az érzékelő az összes keréken. Bizonyos esetekben a fék üzemzavarai miatt az egyik kerék betétjei jobban kophatnak, mint a másikak

A teljes cikk előfizetőknek érhető el.