A mopedek „felnőttek”, kezeljük is őket úgy!

Rendhagyó módon már itt, az elején egy „feledésbe merült”, de jelenleg is hatályos jogszabályi elvárás: „A két- és háromkerekű segédmotoros kerékpár azonosítási jele a jármű vázába beütött CM betű és a hajtómotor cm3 -ben meghatározott hengerűrtartalmát jelző szám. E jelet csak a gyártó, forgalmazó, illetőleg a közlekedési hatóság ütheti be. Segédmotoros kerékpár ilyen jelzés nélkül a közúton nem közlekedhet” – rendelkezik az 5/1990 (IV. 12.) KöHÉM-rendelet 19. §-a. Viszont minden szabály annyit ér, amennyit be tudunk tartatni belőle! Talán nem túlzás azt állítani, hogy még a műszaki szakemberek között is kevesen vannak, akik ránézésre meg tudják állapítani, hogy adott hengerűrtartalom mellett milyen teljesítménnyel/végsebességgel rendelkezik egy-egy sokszor „mopednek látszó jármű”. Sajnos azzal, hogy a segédmotorok felrendszámozása hazánkban bár időről időre előtérbe kerül(t), de még nincsen rá központi döntés, így a következetes hatósági műszaki felügyeletük sem biztosított.

Joggal vetődik fel viszont a kérdés, hogy mit hoz a jövő e járművekkel kapcsolatban, hisz a közlekedés szerves részévé növik ki magukat?!

A motorkerékpár-használat a legveszélyesebb közúti közlekedési mód - összegzi a https://ec.europa.eu. Évente több mint 6500 motoroskétkerekű- felhasználó hal meg az EU-ban, és a motorosok halálának kockázata 20-szorosa az autóban ülőknek. A motorkerékpárok általában sokkal nagyobb teljesítmény-tömeg arányban vannak, mint a személygépkocsik, és egyre több „Le” kategóriás jármű képes nagyon nagy sebességre és gyorsulásra. A benne rejlő instabilitástól eltekintve, a motoros kétkerekűek - más motoros járművekhez képest - méretük és alakjuk miatt kevésbé jól láthatóak, mint más gépjárművek, és nappali láthatóságuk is rossz.