Miért jó a motornak a nanotechnológia?

Első olvasatra talán meglepőnek tűnik, de a motorsportokban van „legális dopping”, mely részben addig legális, míg észre nem veszik… Ennek eszköze a motorolaj, mely két területen is ütőképes. Az egyik az, hogy a motorolajjal plusz energiaforrást lehet a motorba bevinni. A Formula–1 szabályzata szerint a benzin átfolyási mennyisége 100 kg/h értékben korlátozott, tehát jó lenne más energiahordozót is a benzin mellett bevinni a teljesítménynövelés érdekében. Ehhez tapasztalati tőkét a turbó-hibrid korszak által generált „szabályrendszeri szürkezóna” ad, hisz ehhez kötődik az „olajégetés” technológiája. Az eredmény a kopogási hajlam csökkentésével a kompressziónövelés.

A „száguldó cirkusz” szerelmesei emlékezhetnek rá, hogy az utcai autókhoz hasonlóan volt olyan időszak, amikor az égéstérbe visszavezetett kartergázokkal került a motorolaj a hengerbe. „A FIA lépett, és ezen megoldást kiiktatta a kartergázcső kötelezően előírt szabadba vezetésével” (a F1 nem éppen környezetvédő a 21. században). A mérnöki találékonyság kontrázott, és megtalálta az olajbejuttatás másik útját a turbófeltöltő kompresszorának tömítésén keresztül, tehát a turbó kenőolajának olajpáráját „szöktették” az égéstér felé. A másik, valóban legális „tuning” a súrlódáscsökkentés, a mechanikai hatásfok növelése. Úgy tűnik, hogy a hagyományos kenőolaj a formulázás minden trükkjét bedobva elérte teljesítőképességének a határát. A versenysportban használt motorolajok viszkozitása a közúti társaikhoz képest jóval alacsonyabb, így a kenőréteg „elvékonyításával” folyékonyabbá válik, mely azonban a kisebb ellenállás miatt felgyorsítja a kívánt helyekre való eljuttatást.