Meddig benzin a benzin?

Szép dolog a karácsony, különösen az előkészületei, szokták mondani. Ekkor tájban hívott fel telefonon egyik szerelő barátom, aki megkért engem, hogy egy Fiat Punto 2-est nézzünk már meg ketten. A kocsiban nincsen erő, annyi se, hogy a bejáróról az udvarra bemenjen. Letárolt szondafűtéshiba van benne, és ez igaz, nem is ad jelet a szonda.

Ennyit tudtam meg elsőre, de a szondát máris azonnal elvetettem, attól nem lehet ilyen hiba. Este találkoztunk, és együtt indultunk el a kocsit megnézni. Ilyenkor azt szoktam ajánlani mindenkinek és magam is ezt nagyon előnyben részesítem, hogy vegyünk fel kórtörténetet, és tudjuk meg a hiba milyen körülmények között és milyen formában jelentkezik. Ez fontos és nagy segítség lehet a hibakutatásban. Itt a hiba konkrétan az volt, hogy beindulni hibátlanul indult, de egy kis ideig tartó járás után fokozatosan zakatolni, kihagyogatni kezdett a motor. Gázadásra azonnal megállt, vagy nem is kellett neki gázt se adni, leállt magától is. Ezt már a nyáron is produkálta, de újraindítás után helyrejött, és fokozatosan, mostanra ért oda, hogy már nem is megy. A tulajdonos már-már motorvezérlőre gyanakodott, mondtam neki, ne kapkodjuk el ezt még. Mivel ilyen durva hiba fennállásánál nincsen hibakód, nem az elektromos rendszerben lehet a hiba, de ez mindig csak hangosan gondolkozás. Először is mérjünk benzinnyomást! Mint ilyenkor alapvető mérés: 3,2 bar nyomásnak kell lennie. Csatlakoztattam az órát és indítás. Nahát, 2 bar-ról indulunk, ez szép! De nézzük tovább, ahogy lassan jelentkezik a zakatolás, úgy csökken a nyomás is. Csökken, csökken még mindig, a motor majd kiesik a helyéről, még mindig csökken, és kb. 0,9 bar-nál meg is állt. Megérkeztünk máris a hibához: a benzinpumpa elfáradt így az év végére. A hátsó üléssor alatt elkezdtük ketten kibontani a pumpát és talán jobb belátásra bírni. A komplett egységet szintjelzőstől kiemeltük. Itt nagyon röstellem magam az olvasók előtt, mert nem volt nálam fényképezőgép sajnos. A szivattyúház aljában van a benzinszűrőbetét. Itt le lehet venni az alját. Az itt lévő bent maradt benzin megválaszolta a nyomás kérdését: úgy nézett ki a benzin, mint a frankfurti leves! Ettől jobban nem tudom jellemezni. Dugig volt szennyeződéssel, a szűrőbetét úgyszintén. Amíg tudott szívni benzint, addig járt a kocsi, de egyszer csak már elfogyott a benzin az aljából és ekkortól kezdődött a hiba. Ami még feltűnt, az a benzin színe volt: fehéres valami. A pumpa mindenképpen cserés, és még a tankot is meg kell nézni, hogy maradt-e még szennyeződés benne. Ameddig a másik pumpa meg nem érkezik, megnéztük a tankot belülről is. A benzin, eddig úgy tudtuk, áttetsző folyadék, ez pedig nem az volt, fehéres színű, zavaros valami. Mivel elég kevés ilyen „benzinféle” volt a tankban, ezt kiszivattyúztuk. Előkerült az aljáról a maradék szilárd szennyeződés is. Honnan szedhette ezt össze? A Puntónál szokott olyan gond lenni, hogy a jobb hátsó kerék ki tudja dörzsölni a tankbeöntő nyílás csövét és a kerék oda szórja a port meg mindent, amit tud. De nem ez volt a baj, így továbbra is maradt a rejtély.

Az új pumpával a motor végül remekül működött, a nyomás is rendben volt, a próbaút is igazolta a sikeres javítást.

A tankból kiszivattyúzott „tüzelőanyagot” a földre kiöntve azt tapasztaltuk, hogy egy része gyorsan elpárolgott, majd maradt utána valamiféle folyadék. A szakember, az szakember, így hát alkalmazzunk érzékszervi diagnosztikát: megízleltük, édeskés volt, a benzin pedig keserű. Mi bioetanolra tippeltünk, hogy ezzel hígított a benzin. A kocsi tulajdonosa mindig a kúton tankol. Épp ezért vetettük fel a kérdést egymásnak, hogy meddig benzin a benzin? Meddig lehet az árát még följebb srófolni, és meddig tudják még egyesek kispórolni belőle azt, ami tulajdonképpen kellene bele, hogy benzin legyen a benzin! És ne ilyen színes folyékony akármicsoda.

Talán ebben az új évben remélhetünk változást ez ügyben, és remélhetőleg másban is.

Boldog új évet kívánok minden kollégának!