Motorépítő iskolák 14/2. rész – Kínai motorok, a „fehér folt” vagy mégsem?

Cikkünk első része után folytatjuk a kínai motorokat bemutató írásunkat. Mind a felhasználóknak, mind a szakmának „fehér foltnak” számítanak az európai piacon (is) megjelent kínai márkák és hibridjeik belső égésű fele. Honnan indultak és hova jutottak mára? Kinek az alapjain és milyen paraméterekkel fejlődtek? Egyáltalán azonosítható-e biztos felmenő a kínai gyártók motorjain? Kik ők? Lecseréljem-e? Tipikus kérdések ilyenkor. A választ megmutatjuk! 

A Toyota-vonal

A Mitsubishi-dominancia mellett azonban létezett egy másik, kevésbé látványos, de műszaki szempontból legalább ilyen érdekes japán vonal is: a Toyota 1NZ-FE motor öröksége. Míg a Mitsubishi-motorok elsősorban licencgyártáson és ipari együttműködésen keresztül kerültek be a kínai autóipar vérkeringésébe, a Toyota-vonal inkább paraméter- és konstrukciós mintaként jelent meg.

Toyota 1 NZ-FE

A Toyota 1999-ben bemutatott 1NZ-FE motorja a kis fogyasztású, a modern kompaktmotorok egyik legsikeresebb képviselője volt. Az 1497 cm³-es, soros négyhengeres konstrukció 75,0 × 84,7 mm furat-löket aránnyal, alumínium blokkal és hengerfejjel, DOHC 16 szelepes vezérléssel és VVT-i változó szelepvezérléssel készült. A motor 80 kW körüli teljesítményt és 140 Nm körüli nyomatékot adott le, miközben elsődleges fejlesztési célja nem a maximális teljesítmény, hanem az alacsony fogyasztás, a kis tömeg és a hosszú élettartam volt. A Toyota itt ugyanarra a mérnöki optimumra jutott, amelyet a Mitsubishi 4G15 is képviselt: kis furat, hosszabb löket, kompakt égéstér és jó részterhelési hatásfok.