Műhelytapasztalatok – Ford Sigma, Duratec, Duratorq és EcoBoost

A Ford motorcsaládjainak fejlődéstörténete nemcsak a technológiai innováció, hanem a műhelyek számára is tanulságos evolúció. A Sigma, Duratec, Duratorq és EcoBoost motorok egymás után rajzolták meg azt az utat, amely a klasszikus, javítható konstrukcióktól elvezetett a nagy hatásfokú, de rendkívül kényes modern rendszerekig. Minden újítás mögött ott áll a mérnöki logika és a környezetvédelmi kényszer, de a gyakorlatban a karbantartás lett a döntő tényező. Cikkünk nem elméleti áttekintés: műhelytapasztalatokon alapuló, kézzelfogható példákkal mutatja be, milyen tipikus hibákat, szerelési buktatókat és diagnosztikai felismeréseket tartogatnak ezek a motorok – a hengerfejrepedéstől a kokszosodásig, a vezérlésrendszer hibáitól a túlmelegedésig. A cél nem a kritika, hanem a megértés: mitől vált a Ford egyes motorja „szerethetően problémássá”, és hogyan lehet ezekből a tapasztalatokból tartósan megbízható autókat faragni.

A Ford az elmúlt két évtizedben egymást követő motorcsaládokkal alakította ki saját fejlesztési irányvonalát, amelyben a Sigma, Duratec, Duratorq és az EcoBoost egymás evolúciós lépcsőfokait képviselik. A cél minden esetben ugyanaz volt: csökkenteni a tömeget, növelni a hatásfokot, megfelelni a szigorodó emissziós normáknak, és mindezt úgy, hogy az autó karaktere megmaradjon. Az irányváltás a korábbi, öntöttvas blokkokkal szerelt, egyszerű karbantartású motoroktól a modern, könnyűfém szerkezetek, közvetlen befecskendezés és turbófeltöltés felé történt. A konstrukciók egyre hatékonyabbak lettek, de ezzel együtt a műhelytapasztalatok szerint egyre több olyan jellegű hiba is megjelent, amelyet korábban a Fordnál nem tapasztaltak: repedő hengerfejek, eltömődő olajjáratok, kokszosodó szelepek és túlérzékeny hűtőrendszerek.