A rétegezett keverékűek – egy szertefoszlott álom

A youngtimer autók, koruk szerint 20–30 évesek, átmenetet képeznek a hétköznapi régi autók és a klasszikus veterán járművek között. Számos egyedük még húzza a napi igát, de már sokan vigyáznak rájuk, mert gyűjtők és autórajongók számára a youngtimerek jelentik a „belépési pontot” a klasszikus autók világába, mivel ezek még viszonylag elérhető árúak lehetnek, és még értenek hozzá a szakik, értékük gyakran növekszik az idő múlásával. Vannak nevezetes modellek és technikák, melyek kiemelt figyelmet kapnak. Századunk első negyede már alkalom arra, hogy visszatekintsünk, milyen volt a nagy kezdet. Az ezredfordulós technikák már azért is figyelmet érdemelnek, mert izgalmasak voltak és eltűntek a múlt homályában. A mai generáció derék hada általában mit sem tud róluk. Az idősebbeknek pedig felidézhető emlék, kinek-kinek még ma is munkát ad.

A szikragyújtású vagy Otto-motorok fejlesztésében, tüzelőanyag-fogyasztásuk csökkentésében, a dízelek hatásfokának megközelítésében a szakemberek az egyetlen lehetséges járható útnak a töltetcsere, ebben is a szívási munka csökkentésében látták. Ehhez azonban az Otto-motor teljesítményszabályozásának módszerét, a töltet mennyiségi szabályozását kell a dízelek minőségi szabályozására cserélni. A keverék hígítása, szegényítése kell ehhez, de ez egyszerű dóziselvétellel nem lehetséges. Mégis járható, ha rétegezett keveréktöltet kerül a hengertérbe.
(A részletek könyvtárnyi mennyiségű szakirodalomban találhatók…) Minden autó- és motorgyártó intenzíven kísérletezett ezzel az eljárással a múlt század utolsó évtizedeiben. Mai nézőpontunkból már látjuk: sok hűhó semmiért, így ezen cikk megírásával csupán a múltidézés a célunk, de ez még számunkra a velünk élő történelem.