Wankel-motor

A forgódugattyús motor sokáig a motorfejlesztői világ nagy álma volt, hiszen előnyei sokat ígértek a hagyományos forgattyús mechanizmussal üzemelő motorokkal szemben. A kisebb tömeg, kevesebb alkatrész, nyugodt motorjárás, nagy fordulatszám és teljesítmény, kedvező teljesítménysúly, jól turbózható, csekély karbantartási igény komoly előnyökkel kecsegtettek. A történet végét (valóban vége?) ismerjük: a Wankel-korszak, sok sikert is maga mögött tudva, véget ért. Az egyedüli zászlóvivő Mazda is befejezte már néhány éve, 2012-ben a sorozatgyártást. A velünk élő példányokból sincs már sok. Veterántalálkozókon és versenyek résztvevőjeként még fel-feltűnnek.

Annak oka, hogy ennek a témának most mégis nagy terjedelmet szánunk, kedvelve az autótechnika-történet minden részletét, az, hogy egyszer ki kell tárgyaljuk alaposan, mert még lapunkban ezt nem tettük meg. A másik ok, hogy a Mazda Wankel-technika hazai szakértőjét, mesterét, versenyszerelőjét, legendás Wankel-motoros autóversenyzőjét, a Wankel-világ alapos ismerőjét, Kincses István autómérnök urat végre szóra tudtuk bírni. Őt az autóversenyzői világban, de nagyon sokan az autószerelők közül is, jól ismerik. Nem állt ő ellen eddig sem, csak ideje nem volt két Wankel-motor felújítása között… Bevezetésként néhány kérdésünk megválaszolására kértük őt.

– Kérlek, idézd fel emlékeidet arról, hogy mi volt az az élmény vagy esemény, amely a Wankel-motor felé fordította a figyelmedet, ami miatt egy életre el is jegyezted magad ezzel a motorfajtával! – 1985-ben a pécsi Hegyi Európa-bajnoki futamon megismerkedtem egy német versenyzővel, Günter Schusterrel, a Rotor Racing Team vezetőjével, aki – elmondása szerint – felfigyelt a Ladával elért eredményemre, majd meghívott Németországba. Ott, az ő Mazda szervizében ismerkedtem meg a Wankel-technikával. Később még a Felix Wankel fejlesztőmérnökével, Dankwart Eiermann úrral is volt szerencsém találkozni.