Hazai dízelmotor-tervezés és -gyártás – 2. rész

A CSEPEL-MOTOROK TELJESÍTMÉNYNÖVELÉSE

Az ötvenes évek közepén igényként merült fel a motorok teljesítményének növelése. A hengerszámnövelésnél a teljesítménynövelésnek egyszerűbb módja a lökettérfogat növelése. A Járműfejlesztési Intézet ezért 1956-ban kidolgozta a 112 mm-re és 115 mm-re növelt furatú Csepel-motorok terveit, 4 és 6 hengeres kísérleti motorokat alakított ki. A fékpadi vizsgálatok jelentős teljesítményemelkedést mutattak. Ez nagyobb volt, mint ami a hengertérfogat-növekedésből következett volna. Ennek oka az volt, hogy az alapmotorok n = 2200 min-1 fordulatszámát 2300 min-1-re megnövelték, továbbá az eredeti, párhuzamos falakkal határolt szájas égőt alkalmazták, és a dózist is nagyobbra állították. A 115 mm furatú motorral (D 782) Pe = 150–160 LE volt. Az elért eredményeket értékelve olyan határozat született, hogy a 115 mm furatú motorokhoz az eredeti forgattyúházban a hengerhüvelyek fészkeit módosítani kell, ezért célszerűbb a furatot csak 112 mm-re növelni. Ebben az esetben csak a hengerhüvelyt és a dugattyút kell változtatni. KGM-utasításra a Csepel Autógyár 1957-ben további 112 mm furatú kísérleti motorokat készített. A tartampróbák lefolytatása után megkezdték ezeknek a motoroknak a sorozatgyártását. Valamennyi Csepel gépjárműmotor-típusváltozat ezzel a hengermérettel készül.

FELTÖLTÖTT MOTOROK MAGASHEGYI ÜZEMRE

A teljesítménynövelés érdekében a Járműfejlesztési Intézet már 1954-ben foglalkozni kezdett a motorok feltöltésével. A fejlesztés az ’50-es évek végéig két úton haladt. Mechanikus és turbófeltöltéssel egyaránt folytak kísérletek. A turbófeltöltéses motorkísérletekkel párhuzamosan több fejlesztési lépcsőben alakította ki az intézet a gépjárműmotorokhoz alkalmas hazai turbófeltöltőt. Közvetlen befecskendezésű égéstérrel szerelt Csepel-motor keresztmetszete.