Közelebb az Euro 7 sarokpontjaihoz?

Talán ez egy megfelelően magyaros cím, az eredeti dokumentum címéből fordítva, de a forráscikket olvasva, „Mindent is követeljen meg, mindent is oldjon meg”, „Kell-e vagy nem” vagy a „A józan belátáson túl, a vergődő bonyolítás irányába” nem szakmai címeket is adhatnám. A gépjármű-műszaki előírások kidolgozásának valós terében folyton változó nagyságú és irányú erők mozognak. Hogy mikor és mi lesz az eredője, azt senki nem tudja. A törvényalkotók a tisztán elektromos hajtást képzelik kibocsátásmentesnek – ami részben igaz –, és ennek elérése a végső cél. Ez így van már egy ideje. De ez lehet, hogy már olyan közel van, hogy nem is kell Euro 7? Mégis, a belső égésű motoros állomány akkora, hogy azt két évtized alatt nem lehet leváltani még nagymértékben sem. Forrásunk alapján egy aktuális helyzetképet mutatunk az erőtérről.

Mivel az EU klímapolitikai céljának része a klímasemlegesség elérése 2050-re, ezért az Európai Unió a jelenleginél szigorúbb gépjármű károsanyag-kibocsátási előírás kidolgozását javasolja a belső égésű motorral hajtott járművek számára. A hajtáslánc-elektrifikáció egy világos irány a kisebb emisszió irányába, de a hagyományos belső égésű motorok népszerűsége és ezek nagy költsége hibrid modellekben, mint két legfőbb ok miatt az EU továbbra is keres csökkentési potenciált e téren. Az Euro 7 kezdeményezés, amely része az Európai Zöld Egyezménynek (European Green Deal), szigorúbb károsanyag-kibocsátási előírásokat fog támasztani a benzin- és gázolajüzemű személygépjárművekkel, a kis tehergépkocsikkal, a tehergépkocsikkal és az autóbuszokkal szemben. Ez az EU-elkötelezettség része, gyorsítani a lépést, az átállást a fenntartható és okos mobilitás irányába, amely támogatja a cél elérését, a klímasemlegességet 2050-re.