Röviden a hűtőfolyadékokról

Beállt a hideg idő, így legkésőbb mostanra biztosan körmünkre égett a „fagyállózás” szükségessége. Nagyon sok tévhit és félreértés övezi a fagyálló hűtőfolyadékokat. Ezek a félreértések már az elnevezéssel kezdődnek, folytatódnak a dermedéspont értelmezésén keresztül a hűtőfolyadékok színéig. A térséget ellepő olcsó, silány minőségű fagyállók csak megerősítik bennem a gondolatot, hogy érdemes a témáról néhány szót ejtenünk.

Nagyon fontos adat, hogy a gépjárművek összes meghibásodásának kb. 20%-a vezethető vissza a hűtőrendszer hibájára. Gondoljunk ilyenkor a különböző jeladókra, a vízpumpára, a termosztátra, a különféle csatlakozásokra, tömítésekre, a hengerfejre, vagy magára a hűtőegységre és összességében mindenre, ami ilyenkor kárt szenvedhet.

Ugye, ismerős jelenség, amikor szivárog a hűtő. Mivel nehezen javítható, legtöbbször egységet kell cserélni, aztán néhány hét elteltével újra csepegni kezd. Ezen a téren beszélhetnénk a vízpumpáról, vagy a hengerfejtömítésről is. A lényeg, hogy számtalan probléma származik a silány minőségű hűtőfolyadékok használatából. Valójában pedig igen kellemetlen meglepetés jármű közelébe érve érezni a jellegzetes „fagyálló” szagot, mely egyetlen esetben sem jelent jót. Ilyenkor ritkán gyanakszunk a hűtőfolyadékra.

Pedig az előbb leírt jelenségért a rossz minőségű hűtőfolyadék is felelős lehet. A korszerű motorok ma már különböző szerkezeti anyagokat tartalmaznak, az acéltól az öntöttvasig, az alumíniumtól a műanyagokig mindent. Ezzel együtt jár, hogy az eltérő szerkezeti anyagok hőtágulása különböző.

Ezek az anyagok speciális bánásmódot igényelnek, már csak azért is, mert a korszerű motorok méretei folyamatosan csökkennek, ezzel szemben leadott teljesítményük nő, ami komoly igénybevételt jelent a hűtőfolyadékra.

NÉZZÜK MEG KÖZELEBBRŐL MAGÁT A HŰTŐFOLYADÉKOK PROBLEMATIKÁJÁT

Mielőtt belevágunk, szögezzük le, hogy ha csupán csak hűteni kellene egy motort, akkor arra a víz volna a legmegfelelőbb. Azonban tudjuk, hogy a megoldás nem ennyire egyszerű, például az éppen az előbb említett korrózióvédelem okán.Nézzük meg, melyek a hűtőfolyadékok legfontosabb feladatai:

• hűtés,
• fagyvédelem,
• összeférhetőség a szerkezeti anyagokkal,
• korrózióvédelem,
• kavitáció elleni védelem,
• különböző kenési feladatok.

Mindjárt kezdjük azzal, hogy zárjuk ki a „fagyálló” kifejezést, inkább használjuk a „hűtőfolyadék” szót. A hűtőfolyadéknál a fagyvédelem csupán az egyik tulajdonság a számos egyéb mellett, ami alkalmassá tesz egy hűtőfolyadékot a használatra. A hűtőfolyadékoknak is van ugyanis csereperiódusa, vagy éppen gépgyártói előírása. A folyadékhűtésű berendezések, jelen esetben motorok fejlődése magával hozta a különböző anyagtechnológiák alkalmazását.

A különböző gyártók természetesen gyakran alkalmaznak különféle anyagból készülő szerkezeti elemeket, melyhez a hűtőfolyadékok összetételének is alkalmazkodnia kell, ahogyan azt már olvashattuk. De térjünk vissza a fagyáspontcsökkentéshez, melyért valamely fajta glikol felel. A legáltalánosabb vegyület az etilén-glikol (C2H4(OH)2), mely egy édes, sűrű és színtelen folyadék. Vízzel keverve a fagyáspontja rendkívül alacsony értékre vihető.

Nem megyek bele a részletekbe, de elég az, hogy a fagyálló-koncentrátumnak hígítva csökken a fagyáspontja, tehát hígítatlanul kevésbé biztosít fagyvédelmet. Ami felhasználási szempontból fontos, hogy a piacon található -72 fokos hűtőfolyadék 50%-ban vízzel hígítva éppen -35 Celsius-fokig lesz használható. A -70 °C-os 50%-ban hígítva ennél jóval nagyobb hőmérsékletet ad, mert az már egy előkevert folyadék. (Itt alapvetően az is hozzátartozik az összképhez, hogy a hőmérséklet-jelölések értelmezésében van némi anomália.

A -72 fokos koncentrátum még csak véletlenül sem bírna ki egy ilyen alacsony hőmérsékletet. Ezt egyébként hagyományos úton megmérni sem nagyon tudnánk. A „tömény glikol” dermedéspontja ennél jóval magasabb. A félreértést az okozza, hogy azt gondoljuk, hogy ha felébe hígítva -35 °C lesz a dermedéspont, akkor hígítatlanul biztosan ennek a duplája az alsó hőmérséklethatár.

Ez azonban tévedés. Minden esetben a keverési táblázat szerint kell a bekeverést elvégezni, és nem szabad a kérdést túlgondolni. Ezzel kapcsolatban el kell mondanom, hogy a piacon fellelhető fagyállók sok esetben nem feltétlenül igazolják vissza a rajtuk olvasható keverési arányokat. Ez azért lehet, mert a gyanútlan felhasználó több vizet használ fel a keveréshez és ezzel nem azt a fagyvédelmet kapja, mint amire számít.

De lehet azért is, mert a termék egyszerűen átverés csupán.  Természetesen pl. a Valvoline Maxlife hűtőfolyadékokon található keverési arányokat betartva azokat a dermedéspontokat kapjuk, amire számítunk. Fontos tudnunk, hogy a helyes keverési arány használatával a -35 °C-ra beállított hűtőfolyadék a legmegfelelőbb, mert ebben sem a víz, sem a koncentrátum aránya nem eltúlzott és megfelelő kavitáció- és korrózióvédelmet biztosít.

Ha túl sok a koncentrátum, akkor a hűtőképessége romlik, míg fordítva nem alakul ki a megfelelő védelmi rendszer. Tehát a keverési táblázatban foglalt arányokat mindenképpen tartsuk be! Ahhoz, hogy ez sikerüljön, fontos, hogy ki tudjunk mérni pontosan egy litert. Ezzel is egy újabb érzékeny ponthoz érkeztünk. Elterjedt a piacon az 1 kg-os kiszerelés. Sajnos a gyártók egymást túl licitálva jutottak erre a pontra, ami egyedül a felhasználónak rossz.

Vajon miért? A fagyálló nehezebb a víznél. Ebből következik, hogy 1 liter fagyálló nehezebb, mint egy kilogramm, azaz egy kilogramm nincs egy liter. Az 1 kg megjelenik a fl akonon, de az nem, hogy ez kevesebb, mint 1 liter! A 1-es azt a hitet kelti, hogy adhat hozzá 1 liter vizet. Nos, ekkor követi el a hibát. Egy silány -70 °C-os, 1 kg-os fagyállóhoz 1 liter vizet keverve kaphatunk akár -15 °C körüli értéket is. Ezért joggal érezhetjük a dolgot fi nom csúsztatásnak.

A tényekhez tartozik az is, hogy ezzel a különböző gyártók csak egymáshoz alkalmazkodtak. A komoly gyártók szinte mindig a literes kiszereléseket forgalmazzák, ami elsőre drágábbnak tűnik, azonban, ha látjuk, hogy mennyiségileg is több, akkor már azt is látjuk, hogy nem drágább és a felhasználónak a használatuk is egyszerűbb. 

Természetesen pl. a Valvoline kínálatában is elérhető a készre kevert (RTU: ready to use) verzió is, mellyel a felhasználónak semmi dolga nincsen azon kívül, hogy betölti az adott rendszerbe. 

A FELHASZNÁLHATÓSÁG KÉRDÉSE

Ha már be van keverve a kívánt fagyáspontra a hűtőfolyadék, akkor adódik a kérdés, hogy vajon használható-e az adott gépjárműben. Sajnos komolyan tévedünk, ha csak szín alapján vásárolunk hűtőfolyadékot. Mitől lesz színes a hűtőfolyadék? Igen, a színezőanyagtól. Ez a szín problémakör alapvetően a gyártói jóváhagyásokhoz köthető. 

Régebben egyszerű zöld fagyálló folyadékok voltak. Később megjelent a kék, amire azt mondták, hogy megfelel a VW G11 szabványnak, majd ezt követte a rózsaszín G12 szabvány. A szemfüles glikol-víz bűvészek találmánya volt, hogy megtévesztve a vásárlókat az ellenőrizetlen minőségű termékeket kékre vagy rózsaszínre festették. Néhány hamisító a VW-jóváhagyásokat ugyan nem tüntette fel a címkéken, de a színekkel a magas minőséget sugallta.

A hűtőfolyadékoknál ugyanolyan fontos, hogy betartsuk a gyártó által megkívánt teljesítményszintet, ugyanis a szerkezeti elemeknek tolerálniuk kell a motorba töltött hűtőfolyadékot. Itt érdemes újragondolni a cikk elején taglalt meghibásodásokat, vagy éppen a különböző anyagok korrózióval szembeni ellenállását. Láthatjuk, hogy a hűtőfolyadékok tárgyköre sem olyan egyszerű, mint az első ránézésre látszik. Azonban megijedni, vagy elbizonytalanodni sem érdemes.

A megoldás itt is egyszerű: a gyártók előírásait hűtőfolyadékok esetében is maradéktalanul tartsuk be.Végezetül engedje meg a kedves olvasó, hogy egész éves megtisztelő fi gyelmüket megköszönve áldott karácsonyt és sikeres, valamint boldog új évet kívánjak az Oil Hungary Kft. minden munkatársa nevében!