Ne csak jó legyél, mutasd is magad!

Az „Egy problémamegoldó panasza“cikkéhez szólok hozzá Németországból. Nyári Attila gondja, ha jól értettem, és ezáltal a témám alapja: a „rendes szaki“ és a „fuser“ megkülönböztetése.

Magam is voltam autószerelő és műhelytulajdonos „keleten“ és „nyugaton“, tehát nem az „íróasztal mögül“ szólok. És főleg nem kritizálok, sokkal inkább konstruktív megoldást keresek egy akut helyzetre. Ez egy hozzászólás, úgy is mint „első javaslat“ – a megoldás keresésében.

Az alapgond az, hogy a „fuser“ nemcsak magát, hanem a szakmát is lejáratja. A rossz munka miatt az ügyfél elveszíti a bizalmát a szakmában, úgy egészében. Az elveszített bizalmat nagyon nehéz visszaszerezni, ha egyáltalán lehet.

Kik vannak többen? A megbízható „szakik“ vagy a „fuserek“? Már hallom is a felhördülést: hát persze, hogy a „jók“ többen vannak. Akkor kérem, nincs is semmi baj, nyugodtan beszélhetünk erről a témáról!

A dologról csak őszintén, kendőzetlenül lehet beszélni, másképp nem érdemes.

A téma feldolgozásához tartozó legfontosabb kérdések:

A) Hogy lehet azt elérni, hogy a kuncsaft a „fusert“ a szakembertől megkülönböztesse?

B) Hogy lehet az igazi szakembert a kuncsaft számára ismertté tenni és hogyan kaphat több publicitást/munkát?

C) Hogy lehet a kuncsaft bizalmát a jó műhelyeknek elérni, fokozni?

Az nem megoldás, hogy semmit nem teszünk ez ügyben, mert jelenleg még nincs elég használható ötletünk. Ami egyébként nem is biztos, hogy igaz. A helyzet inkább az, mint már említettem, hogy ez egy „heisse Kartoffel“, amit senki nem akar megfogni!

Ide vezető Nr. 1 gondolat: az autószerelő műhely szakmai munkájának megítélése, tesztelése, a minősítés és a teszteredmények hozzáférhetővé tétele széles ügyfélkör számára. A kulcs a minősítettség! Nem kell ebben mindenkinek, minden szerviznek részt venni. Ha valaki ezt nem akarja, megteheti: semmi gond, ez egy szabad verseny. Ha nem vesz részt benne: egy-két dologtól biztosan elesik. Vagy XY tesztelték, de nem szeretné, ha az eredményt közölnék. Az is megy, nem gond. A rosszakat védi az „anonimitás“ is. Rendben, de ez egy sansz lehet arra, hogy javítsák magukat! Vigyázat, ez nem ISO! Az ISO-val rögzítünk, állandósítunk egy állapotot – még az is lehet, hogy a rosszat. Ez a szakmai munka értékelése, és a munkaérték-ár aránya. A jónak a neki megfelelő ára van, ezt elfogadják az emberek.

Sokan mondják: a legjobb reklám az elégedett ügyfél, aki elmondja ezt másoknak. Ez igaz, de meglehetősen esetleges. Többet kell ma tenni érte, másképp is mutatnunk kell magunkat.

Egy „hivatalosan mért“ szakmai és ügyfélelégedettségi indexre, mutatóra gondolok. Lehet csillaggal jelölni a jósági fokot, lehet villáskulcsokkal...

A kritériumokat a műhelyekkel együtt kell kidolgozni – így a legjobb –, ezáltal joggal mondhatják, hogy valamit felépítettek. Ha magukénak érzik, lelkesebbek annak betartásában.

A minősítési rendszert, például a „csillagok” vagy „kulcsok” jelentését, műszaki tartalmát széles körben ismertté kell tenni. Az eredménnyel minden fórumon élni lehet: „a mi szervizünk minősített műhely”.

Tudom, számos ehhez hasonló ötlet, kezdeményezés volt és van világszerte. Magyarországon is volt. Nem igazán sikerültek, előbb-utóbb elhaltak, sajnos lejáratódtak. Nem tartották karban a rendszert. És azt is tudom, hogy ez pénzbe kerül, nem a legolcsóbb „mulatság”.

Mindent lehet jobban csinálni! A dolgokat a kor követelményei, lehetőségei szerint új alapokra helyezni. (Hallom, hogy a szállodáknál is csillaghullás van mostanában, ők is újragombolják magukat.) A kommunikációs lehetőségek, eszközök nagyot fejlődtek. És ez nagyon fontos! Ki kell használni azokat.

Ki csinálja? Legfontosabb követelmény, hogy független legyen! Szakmai egyesület? Szaklap? Minősítőintézet? Esetleg ezek együtt? Ezt Önöknek kell kigondolniuk!

A lényeg: ha jók vagyunk, különböztessük meg magunkat a többiektől, és ezt széles körben tudassuk is!

Maradok üdvözlettel: