Csúcsra járatás

Látszik már, hogy a mobilitás dekarbonizációjára kitűzött (korábban megálmodott) határidők nem tarthatók. Napjainkban megszaporodtak, sőt már szinte egymást érik, csúcsra járatják az iparági, környezetvédelmi konferenciákat, szakmai és politikai csúcstalálkozókat, fórumokat, a megosztó ádáz viták arról szólnak, hogy a belső égésű motoros, hagyományos motor-hajtóanyagú mobilitás olyan gyorsan leváltható-e, mint azt rendeleteinkben korábban előírták. Az ipari és társadalmi feltételek mikorra érhetnek el egy olyan fokot, amikor az átállás kisebb zökkenőkkel meg tud történni? A vélemények szélsőségesek: harcos álláspont az, hogy ennek nem is kellene végbemennie, ha valakinek kell a villanyautó, ám legyen, legyen ez az ő döntése. Mások szerint a 2035-re, illetve 2040-re tervezett váltásnak meg kell történnie még akkor is, ha ez komoly problémákkal jár együtt. Jobb előbb túllenni rajta. 

A mérsékeltek hangja felerősödik. „Az elektromobilitás a főút, de nem szabad éles váltásnak lennie” – jutottak erre az álláspontra a német autóipari-politikai, szakmai csúcstalálkozó résztvevői.

Az autóipari csúcstalálkozó kettős üzenetet küldött, és a belső égésű motorok kérdésére határozott „talán”-nal válaszolt: nagyobb rugalmasságot szeretnének a technológiák közötti átmenethez. Lesz a gépjárműadó-mentesség meghosszabbítása, egy támogatási program az alacsony és közepes jövedelműek számára, valamint a töltőinfrastruktúra bővítése is.
Schneider környezetvédelmi miniszter: „Nincs hátramenet a régi, belső égésű motoros világba – de rugalmasabb átmenet igen.”