Beépítési felelősség

A gépjárműágazat uniós utópiacának versenyfeltételei közvetlenül érintik a közbiztonságot, mivel a nem megfelelően javított járművek vezetése sok esetben nem biztonságos.

Gondoljuk csak el, egy gyenge fék csak 5–6 méterrel növelje meg a féktávolságot a zebra előtt.

A légszennyező anyagok kibocsátása sokkal nagyobb azon gépjárműveknél, amelyeket nem tartanak rendszeresen karban, az elektronikát – ha gyári utasításra szükséges – nem frissítik.

A GÉMOSZ mindent megtesz azért, hogy a hatályos jogi előírásokat – pl. az EU csoportmentességi előírásait (461/201 O/EU RENDELETE /2010. május 27.) vagy a versenyjog követelményeit – mindenki egyaránt vegye figyelembe. A verseny ne a minőséget rontsa!

Akárki ne építhessen „katedrálist”!

A már említett új EU-szabályozás a termékfelelősségen is túlmegy, és a beépítési felelősséget beemeli a gépjárműjavítás/karbantartás feladatkörébe, a javítót terheli meg vele.

Az autótulajdonos (üzemben tartó) mindenkor felel a tulajdonáért és annak állapotáért (mert a közlekedés különösen veszélyes üzem), annak karbantartásáért és a szükséges javítások elvégeztetéséért. De nem felel a javítás és a beépített alkatrészek minőségéért! Mindezért mostantól az autójavító vállalkozás/vállalkozó felel.

A hozott vagy ismeretlen minőségű alkatrész beszereléséért is! Mostantól nem hárítható át a megrendelőre a termékfelelősség, a beépítést meg kell tagadni.

Azaz, ha valaki minősítés nélküli vagy beazonosíthatatlan alkatrészt szerel be egy gépjárműbe, melyből a járműtulajdonosnak közvetlenül vagy közvetve kára, kártérítési felelőssége keletkezik (akár harmadik fél felé is), a mindenkori beépítő (javító) tartozik teljes körű jótállási felelősséggel.

Természetesen ehhez a tulajdonosnak a javításról/karbantartásról szóló megrendeléssel és számlával kell rendelkeznie.

Ha ez az uniós jogszabályváltozás érvényesülne például a magyar jogrendszerben, valószínűsíthetően a számla nélkül dolgozó kontármunka, a feketegazdaság is visszaszorulna.

Európában súlyos szankciók várnak a törvénysértő járműtulajdonosokra (üzemeltetőkre).

Nálunk továbbra is bevett szokás a betyárkodás, az „okosban megoldjuk", a közúti ellenőrt/rendőrt megkörnyékezzük, a törvényt szépen kikerüljük. Évtizedek óta a közúti ellenőrzések visszatartó erejének csúcsa a rendszám és forgalmi elvétele.

Amit simán megoldanak klónjármű, illetve kölcsönalkatrészek igénybevételét követő újravizsgáztatással. Mi nem ismerjük a közlekedésre alkalmatlan jármű lefoglalásának intézményét. Engem viszont – ennek már vagy 25 éve – letartóztattak a német közúti ellenőrök az autópályán, mert az utánfutóm vizsgája nem volt érvényes. Azóta minden elinduláskor ellenőrzöm a jármű összes okmányát, ha az idegen. A rendszámvadászoktól tudjuk, ma több a lejárt műszaki vizsgával közlekedő gépjármű az országban, mint az autóhitelt nem fizető körözés alatt állók száma.

Ki ellenőriz ma az ország közútjain, a gyorshajtáson kívül valamit is? Hajdanán az „átkosban” a közúti baleseteket azonnal műszaki helyszínelés követte. Ma a tv-híradó a bizonyíték, hogy frontális ütközésnél nem látni a kirobbant légzsákot! Hogy van ez? Kopott gumikról, láthatatlan lámpákról már nem is beszélek.

A románok most tették kötelezővé a téli gumi használatát országukban. Mi mikor fogjuk? Mozambik után rögvest! Sokszor szégyellem magam, hová juttatták ezt a szakmát! Az EU nyugati felében ma regisztrálják a szakembereket és számon tartják a továbbképzésüket.

Az EU beépítési felelőssége olyan magyar környezetben talál bennünket, ahol egy vállalkozás nyolc általánossal 15 éven át vezető szerelőként alkalmazhat valakit. Mindez a dolgozó cégváltásakor derül ki, mert van még márkakereskedés, ahol szokássá vált megnézni a munkavállaló bizonyítványát az új felvétel során. Ezen változások előtérbe emelik a GÉMOSZ és tagságának nem új keletű „álmait”.

Ki kell alakítani végre a műhelyek kiválasztásának, működési engedélyének minőségen alapuló elveit és regisztrációját!

– Csak a minősített javítóüzemek legyenek integrálva az időszakos műszaki ellenőrzés rendszerébe.

– Legyen állandó szakmai véleménycsere, pl. a közlekedésért és környezetvédelemért felelős minisztériumokkal,

– az alkatrészgyártókkal,

– a garázs- és műhelyberendezések gyártóival és az ellenőrző szervezetekkel.

További feladat legyen:

– a mérési és vizsgálati eljárások kidolgozása, a meglévők tökéletesítése,

– közreműködés az új európai szintű károsanyag-kibocsátási szabványok kidolgozásában,

– szaktanácsadás az üzemtervezés/korszerűsítés, minőségmenedzsment, környezetvédelem, munkabiztonság, baleset-elhárítás terén.

Legyen (ismét) beleszólásunk a szakmára vonatkozó törvények, rendeletek, irányelvek alkotásában!

Tárgyalási partnerei legyünk egyszer és mindenkorra a kormánynak és a parlamentnek!

Legyen szakmai véleménycsere a hatóságokkal és a minisztériumokkal!

A magyar kkv-k érdekei is érvényesüljenek!

Balogh Árpád

alelnök

A cikk a GÉMOSZ lapja, az Autó-márkakereskedő 2011/II. számában megjelent írás átvétele