Érzékelni a többieket és látni a veszélyt!

Mintha egy lepukkant és elhagyatott gyárépületben hallgatnánk Mendelssohn-feldolgozásokat, ahol az akusztikus hangszerelésű tételek és az ipari zajzene rendszerré áll össze, és egy új nyelv, a gondolkodás, az elmerülés, az érzékelés melankolikus nyelve jöhet létre – írta valahol Szekeres Nikoletta szerkesztő, és megfogalmazása tűpontos arra az esetre, amikor hangos zenét hallgatunk vezetés közben az autónkban. Márpedig a járművezetés nyelve távolról sem a melankólia!

Sorozatunkban szóltunk már az éjszakai vezetés problémáiról, de vajon látunk-e, érzékelünk-e minden fontos jelet, amelyekre szükségünk van vezetés közben? Mostani dolgozatunkban ezt a kérdéskört járjuk körbe. Hazánkban is sokan szembesülnek azzal a jelenséggel, amikor nem látják, vagy elmosódottan látják a műszerfal vagy a GPS jelzéseit. Negyvenéves életkor fölött gyanakodhatunk az úgynevezett öregszeműség jelenségére. Szemüveggel többnyire jól korrigálható, mégis, a statisztikai adatok szerint a világon közel kétmilliárd ember él öregszeműséggel anélkül, hogy problémáját kezelnék. Hasonló nagyságrendű a rövidlátás világméretű gondja. Hányszor halljuk: kaptam szemüveget, csak vezetéshez kell, de egyelőre ahhoz sem használom!

Gyakoriak a szemen belüli fénytörési problémák, ezek közül is eléggé elterjedt például az asztigma, amelyet szemtengely-ferdeségnek nevezünk, nem túl pontosan, magyarul. Fölismerhető, korrigálható, ám elhanyagolása esetén hatással lehet arra, hogy hogyan látjuk az autók fényeit, az utcai lámpákat. Tapasztalhatunk megnövekedett fényudvarokat, csíkokat s a többi. Magától nem gyógyul, mégis sokan rá sem döbbennek arra, hogy ilyen problémával élnek.