Első lépések a globális kenőanyag-előírások felé

Mára már igazán nehezen fejben tarthatóvá, illetve nehezen átláthatóvá váltak a közlekedési kenőanyag-előírások. Az egyszerűsítés és átláthatóvá tétel szükségességét a szabványosító szervezetek és a gépgyártók, ha lassan is, de felismerték.

A három hagyományos nagy piacon az előírások készítői, gondozói (API, ILSAC – amerikai, ACEA – európai és JASO – japán) számára komoly fejtörést okoznak az alábbiak:

az autógyárak jelentős előretörése a nem hagyományos piacokon (például Amerikában jelentősen nőtt az európai autók értékesítése);

a gépgyártók (esetünkben a motor- és autógyártók, az OEM-ek) kenőanyag-követelményeinek és egyedi elvárásainak gyors változása.

Míg a gépgyártók saját szabványaikban ezekre már reagáltak, pl. a Daimler MB 229.71 a kis fordulatszámon bekövetkező korai gyújtás jelenségére (LSPI), addig a szabványosítási intézetek csak mostanra dolgozták ki azokat. A gépgyártók 2021 augusztusában már kérték is az API-t, hogy adjon ki további kiegészítést az API SP-szabványhoz és az LSPI-jelenségre is vizsgálja az öregedő motorolajat, mivel azt tapasztalták, hogy a sokat használt motorolaj esetében növekszik ez a káros jelenség; – a szabványok egyszerű használata, átláthatósága és „elavultsága”. Például az API rendelkezéseket hozott a régebbi motorok új szabvánnyal való lefedésére, ragaszkodva a „visszafelé kompatibilitáshoz”. Ez egyszerűen azt jelenti, hogy a legújabb kategória lefedi a korábbi kategóriakövetelményeket is, annak ellenére, hogy a motortesztek már nem állnak rendelkezésre.