Alternatív autóalkatrészek a gépjárműjavításban
A gépjárműimportőröket és gépjárműjavítókat különösen nehéz helyzet elé állította a napjainkban tapasztalható gazdasági mélyrepülés. Az euró/Ft árfolyam-ingadozás ok hatásai a gépjárműalkatrészek áraiban is rendszeres – szinte naponkénti – változásokat okoznak.
A piaci folyamatok hátrányos következményei
A gépjárművek javíthatóságára a biztosítótársaságok által megállapított „gazdaságossági” határértékeket a folyamatosan emelkedő javítási költségek, a hazai járműpark életkorának növekedése és az ezzel együtt járó használtpiaci átlagár jelentős csökkenése miatt – látszólag enyhe sérülések esetén is – nagyon hamar elérhetik. Ezeket a gépkocsikat a biztosítótársaságok különböző internetes felületeken meglicitáltatják, és a viszonylag magas „roncsértékek” levonása után kifizetett kártérítési összegből a gépkocsi szakszerű javítása legtöbbször szóba sem jöhet. A tulajdonos kénytelen eladni a roncskereskedőnek a gépkocsit, ami így a javítónál nem kerül megrendelésre, és többnyire kikerül a nyomon követhető javítások közül.
Alapvetően a járműtulajdonosok és a legális javítók viselik a fenti folyamat hátrányos következményeit.
Megoldás az alternatív alkatrész-adatbázis használata
Az eredeti gyári alkatrészekkel történt költségszámítás mellett, megfelelő feltételek esetén, az alternatív alkatrészek felhasználásával is elkészíthető a javítási kalkuláció.
Létezik már olyan rendszer, amely havi frissítéssel képes a gyári és az alternatív alkatrész-adatbázisok összekapcsolására.
A gépkocsi sérülési helyétől függően az alternatív alkatrészekkel elvégzett javítási kalkulációban szereplő alkatrészárak a hazai márkaszervizek által forgalmazott gyári alkatrészek árának jellemzően
30–70 százaléka. Az így elkészített alternatív javítási kalkuláció alapján – amennyiben azt a biztosító, a tulajdonos és a javító is elfogadhatónak találja – a gépjármű visszakerülhet a javíthatósági határon belüli javítások körébe. Ezáltal munkalehetőséget biztosít a javítónak, továbbá a tulajdonost sem terhelik a „totálkározás” miatt a hitelszerződés előrehozott lejáratával kapcsolatban felmerülő – sok ember számára kilátástalan és kiszolgáltatott helyzetet teremtő – többletköltségek.
A jelenlegi biztosítói gyakorlat különösen az idősebb gépkocsik esetében az, hogy csökkentett (avultatott) áron térítik meg a cserélendő alkatrészeket. Ilyenkor az árcsökkentés alapja általában a jármű életkora, futásteljesítménye és állapota.
A jelenlegi kárrendezési gyakorlat ellentmondásai
A bontott, utángyártott alkatrészekkel történő javítás esetén, a biztosítók által jelenleg alkalmazott, egységesen 50%-os árszintű téríthetőség egyáltalán nem áll összhangban a piacon beszerezhető alternatív alkatrészkínálattal.
Bontott és utángyártott alkatrészek a nagy sorozatban gyártott és az adott piacon is nagy számban futó modellek esetében érhetők el széleskörűen. A ritkább modellekhez csak részlegesen vagy egyáltalán nem szerezhetők be.
Az sem mindegy, hogy egy bizonyos járműtípust vizsgálva, a gépkocsi melyik része sérült. A gépjármű első részét ért sérülések esetén a legtöbb borítóelem és egyéb alkatrész beszerezhető utángyártottként is, így az alkatrészköltség-megtakarítás akár 60–70%-ot is elérhet. A hátsó részeket ért sérülésnél csak néhány alkatrészre található cserealkatrész – leginkább lámpa, vészhárító borítás – így ez a viszonyszám kb. 20–30%. A gépkocsioldalrészeket ért sérüléseknél még ennél is rosszabb a helyzet, itt jó esetben is csak 5–10% megtakarítás érhető el utángyártott alkatrésszel.
Fentiekből látható, hogy a jármű típusától és a sérülések helyétől független, egységes 50%-os alkatrészár alkalmazása alapvetően helytelen. Egy gyakori, az elején sérült típus esetében az így megállapított összeg túlfizeti, míg egy ritkább, oldalán sérült járműnél alulfizeti a tényleges javítási költséget.
Feltételezhető, hogy a nagy számok alapján becsült átlagértékek esetleges helytállósága nem vigasztalja az egyes kárügyek kárvallottait.
Ezt az ellentmondást képes feloldani az Audatex alternatív kalkulációs modul, amely minden járműtípusra, a cserélendő alkatrészek egyedi beazonosításával, egy valós javítási alternatívát határoz meg.
Utángyártott alkatrészekkel kapcsolatos előítéletek
Az utángyártott alkatrészek felhasználására a javítóiparban egyes szereplők részéről erősen ellenző vélemények is kialakultak, és ezeken a beidegződéseken elég nehéz változtatni. Sok helyen elhangzik, hogy ezeknek az alkatrészeknek a technikai paraméterei (anyagminőség, méretpontosság, felületminőség stb.) messze elmaradnak a „gyári” alkatrészekétől.
Nyilvánvaló, hogy sajnos léteznek az alkatrészpiacon is silány minőségű alkatrészek. Azonban azok az alkatrészek, amelyeket ugyanazon a szerelősoron, ugyanazokkal az anyagokkal, ugyanolyan minőségi ellenőrzés mellett a gyártói beszállító gyárt, továbbá a gyártó által is elfogadott pótalkatrésznek minősülnek, nem ebbe a kategóriába tartoznak. Itt az áreltérés a más kereskedelmi csatornán történő értékesítés, illetve a gyártói márkajelzés hiánya miatt jelentkezik. Ezek az alkatrészek ugyanúgy megfelelnek a különböző minőségvizsgálati követelményeknek is, mint a gyártói forgalmazásúak. Ezeket az alkatrészeket forgalmazó kereskedelmi egységek rendelkeznek a forgalmazáshoz szükséges műbizonylatokkal, illetve a bevizsgálásokat, megfelelőséget igazoló „certificat”-tal is.
Érdekes, hogy újabban egyes márkaszervizek kínálatában is megtalálhatók ezek a „spare” alkatrészek, amelyeket ők is elfogadottnak tekintenek, és jóval alacsonyabb árszinten kínálnak ügyfeleiknek.
Az Audatex alternatív kalkulációs programban szereplő beszállítók az általuk forgalmazott alkatrészeket, a rendelkezésükre álló igazolások alapján különböző minőségi osztályokba sorolják.
A program a felhasználó által kijelölt, cserélendő alkatrésznél megjeleníti a különböző beszállítók által kínált, eltérő minőségi osztályba tartozó alkatrészeket. Az előre beállított keresési szabályok alapján automatikusan jelöli ki a gyárit helyettesítő cserealkatrészt. Az alapszabály beállításától függően lehetséges, hogy a fiatal gépkocsiknál a magasabb minőségi besorolású, legtöbbször csak a gyári beszállítói alkatrészek, míg idősebb járműnél a „legolcsóbb” alkatrészek kerülnek kijelölésre a kínálatból. A kezelői felületen a számítást végző felhasználó változtathat az automatikusan kijelölésen, de az egyedi beavatkozások ellenőrizhető módon megjelennek a kalkulációban.