Anyag nem vész el, csak átalakul?

Folyamatosan szemlélve a járműgyártás napjainak kihívásait, azt láthatjuk, hogy pl. az elektromos járművek elterjedésének gátjaként a hatótávolságra fókuszál mindenki az akkumulátorokkal kapcsolatban. Azonban nem mehetünk el egy másik tényező mellett sem, mely alapján már a konstruktőröknek, fejlesztőmérnököknek a „tervezett járműhalálra” fel kell készülni az M1 kategóriájú személygépkocsik, az N1 kategóriájú kishaszongépjárművek, valamint a 92/61/EGK irányelvben meghatározott háromkerekű gépjárművek, kivéve a motoros triciklik tekintetében.

E járműkörön kívül jelenleg nem ismert olyan tartós fogyasztási cikk az Európai Unióban, ahol már 2015. január 1-jétől minden elhasználódott jármű tekintetében az újrahasználat és hasznosítás mértéke el kell, hogy érje az átlagos járműsúlyhoz viszonyított 95%-ot egy évre vetítve. Ugyanezen idő alatt az újrahasználatot és visszanyerést legalább 85%-ra kellett növelni átlagos járműsúlyra vetítve, évente. És ezen elvárásszint napjainkban is elvárás! Az elhasználódott járművek és alkatrészeik bontására, újrahasználatára és visszanyerésére vonatkozó követelményeket figyelembe kell venni tehát az új járművek tervezésekor és gyártásakor. Az EU-ban a véglegesen kivont személygépkocsik minden évben 8–9 millió tonna hulladékként jelennek meg, amit megfelelően kell kezelni. Ezen felül azt se felejtsük el, hogy bizony vadonatúj járműveket is törtek akár pár naposan is totálkárosra, valamint bármikor akár ebből kifolyólag is a hazai bontókba is bekerülhet egy kettős üzemű – pl. benzin/gáz –, egy hibrid, vagy akár egy tisztán elektromos személygépkocsi.