Mi az EPR és a PPWR a hulladék témakörben – 1. rész

EPR – kiterjesztett gyártói felelősség

Az EPR alapelve szerint annak a vállalkozásnak, amely egy terméket vagy csomagolást elsőként forgalomba hoz, a termék hulladékká válása után is felelősséget kell vállalnia érte. Ez jellemzően:

– nyilvántartásba vételt,
– adatszolgáltatást,
– valamint EPR-díj fizetését jelenti.

Az EPR nemcsak a csomagolásokra, hanem többek között az elektromos berendezésekre, akkumulátorokra, gumiabroncsokra, egyes műanyag termékekre, textilekre és bútorokra is vonatkozhat. Magyarországon az új EPR-rendszer 2023. július 1-jén indult el. Az alapelv célja, hogy a hulladékkezelés költségeit ne kizárólag a lakosság vagy az önkormányzatok, hanem elsősorban a termékek előállítói és forgalomba hozói viseljék. (OECD – Extended Producer Responsibility)

PPWR – csomagolási és csomagolási hulladékrendelet

A PPWR az (EU) 2025/40 rendelet, amely az Európai Unióban közvetlenül alkalmazandó szabályokat állapít meg a csomagolások teljes életciklusára. Többek között rendelkezik:
– a csomagolások mennyiségének és tömegének csökkentéséről;
– az újrafeldolgozhatósági követelményekről;
– a műanyag csomagolások kötelező újrahasznosítottanyag-tartalmáról;
– az újrahasználati és utántöltési célokról;
– a csomagolások jelöléséről;
– egyes egyszer használatos csomagolások korlátozásáról;
– valamint a csomagolási EPR-rendszerekről.

A rendelet 2025. február 11-én lépett hatályba, és főszabály szerint 2026. augusztus 12-től alkalmazandó. Célja többek között, hogy 2030-ra az uniós piacon forgalmazott valamennyi csomagolás gazdaságosan újrafeldolgozható legyen (EU) 2025/40 rendelet)

Egyszerűen megfogalmazva:
– az EPR elsősorban azt szabályozza, hogy ki felel és ki fizet a hulladékkezelésért, míg
– a PPWR azt, hogy milyen legyen maga a csomagolás és hogyan kell annak környezeti hatását csökkenteni,
– egy csomagolt terméket forgalmazó vállalkozásra ezért rendszerint mindkét szabályozás vonatkozhat.