Kiűzetés a Paradicsomból. Kitiltják vagy árnyalnak? – 2. rész

Jelen jogalkotás nem egyszerű rendeletmódosítás, hanem az európai autóipari szabályozás egyik legjelentősebb átalakítása 2023 óta. Komoly változásokat hoz, nyomon követése megérdemli a szakma figyelmét.

Cikksorozatunk 2. részében megkezdjük a jogalap és a konkrét módosító rendelkezések elemzését. Ebben már látható, hogy a Bizottság pontosan mely rendelkezéseket kívánja módosítani az (EU) 2019/631 rendeletben és ezek milyen új kötelezettségeket vagy lehetőségeket teremtenének a gyártók és az autókereskedők számára.

A Bizottság megerősíti, hogy az (EU) 2019/631 rendelet alapvető célja továbbra is az új személygépkocsik és könnyű haszongépjárművek szén-dioxid-kibocsátásának fokozatos csökkentése.

Ez azt jelenti, hogy:

– a gyártókra továbbra is flottaszintű CO₂-kibocsátási célértékek vonatkoznak;
– a célok teljesítését továbbra is uniós szinten ellenőrzik;
– a célérték túllépése esetén továbbra is pénzügyi szankció alkalmazható.

A Bizottság tehát nem bontja le a jelenlegi rendszert, hanem annak működését kívánja korszerűsíteni.

Ez fontos jogbiztonsági szempont, mert:

– a gyártók beruházásai továbbra is kiszámítható szabályozási környezetben maradhatnak;
– ugyanakkor új rugalmassági elemek jelenhetnek meg.

Nagyobb technológiai semlegesség

A Bizottság hangsúlyozza, hogy a kibocsátáscsökkentési célokat nem feltétlenül egyetlen technológiai megoldással kell elérni. A szabályozásnak ösztönöznie kell minden olyan technológiát, amely igazolt módon hozzájárul az üvegházhatású gázok csökkentéséhez.

Korábban a közbeszédben gyakran úgy jelent meg a rendelet, mintha kizárólag az akkumulátoros elektromos járművek lennének a jövő.

A Bizottság most árnyaltabb megközelítést alkalmaz.