Hidrogénmotorok – 1. rész

A hidrogén felhasználása belső égésű motorok tüzelőanyagaként több mint egy évszázada kutatás témája. A korábbi erőfeszítések szórványosak voltak, és főként a laboratóriumi kísérletekig jutottak. Jelenleg megújult az érdeklődés a hidrogénüzem iránt, mivel benne rejlik a potenciál, hogy megfelelő műszaki háttérrel megtámogatva, hosszú távú megoldást tud nyújtani energia- és környezetvédelmi problémák tekintetében. Korábbi cikkekben az akkori tudásanyagnak és az azokból következő hipotéziseknek megfelelően, az Autótechnika már kimerítő részletességgel írt a hidrogén belső égésű motorokban való alkalmazásának lehetőségeiről, előnyeiről, hátrányairól. Az azóta eltelt közel egy évtizedben ez a tudásanyag is bővült, egyes hipotézisek igazolódtak, más félelmek alaptalannak minősültek, a koncepció felkapottá vált, aminek következtében világszerte folyó és dokumentált kísérletek, fejlesztések újabb termékeny rétegeket hordtak az addigiakra. Cikkünk igyekszik feltárni ezeket az új rétegeket, és reményeink szerint alapja lehet a hidrogénmotorokban alkalmazott konstrukciós megoldások tárgyalásával foglalkozó cikksorozatnak.

Ha szakmai körökben eddig felmerült a téma a hidrogén, mint tüzelőanyag hallatán, akkor távolságtartással vegyes kétségek sejlettek ki, határozott ellenvetések formájában. Nem sokkal ez előttig, a hagyományos fosszilis tüzelőanyagaink (benzin és gázolaj) alternatívájaként való alkalmazás gondolata, ha nem is félelmekkel, de kétségekkel teli volt, tekintve a hidrogén – autózás szempontjából eddig még kevésbé vizsgált – ennél fogva alig ismert – és legfőképpen eddig nem megregulázott viselkedése miatt. A kezdeti félelmek után mára már számos megoldás született a hidrogén tüzelőanyaggal üzemelő – még csak kísérleti – motorokban tapasztalt előgyújtási, visszaégési, durva égéssel és hirtelen nyomásingadozással járó problémák megoldására.