Tümosan, Otosan, Tübitak – avagy a török motorgyártás

Törökország sokáig a nyugati járműgyártók csendes összeszerelő partnere volt – mára azonban önálló fejlesztői karakter kialakításán dolgozik. A motorfejlesztés és hajtáslánc-építés terén különösen látványos az ipari függetlenedés: a licencalapú gyártás helyét fokozatosan saját tervezésű dízel- és gázturbinás motorok veszik át. A török motorgyártás geopolitikai, hadiipari és technológiai szempontból egyaránt stratégiai jelentőségű fejlődési irány, amely a következő évtizedekben önálló iskolává válhat.

Miért fontos a török motorgyártásról beszélni?

A globális járműipari térképen Törökország hosszú ideig úgy volt jelen, mint megbízható összeszerelő központ: külföldi márkák, jellemzően nyugati autógyártók számára biztosított stabil munkaerőt és ipari infrastruktúrát. Azonban az elmúlt húsz évben látványos átalakulás indult el, amelynek lényege, hogy a török ipar a gyártásból egyre inkább a fejlesztés irányába mozdul, méghozzá nemzeti stratégiai célként. Ez a változás különösen látványos a hajtáslánc-fejlesztés és motorgyártás területén, ahol az önálló fejlesztések korábban nem voltak jellemzőek.

Törökország geopolitikai helyzete és gazdasági súlya miatt a járműipari önellátás nem csupán gazdasági, hanem szuverenitási kérdéssé is vált. Törökország a világ egyik legnagyobb haszonjármű-exportőrévé vált (Ford Otosan, BMC, Isuzu-Turkey), járműgyártásában egyre komolyabb igény jelentkezik a saját erőforrásokra, különösen mezőgazdasági, ipari és terepjáró alkalmazásokban. A nagy múltú, de sokáig csak licencmotorokat gyártó vállalatok – mint a TÜMOSAN vagy a BMC – ma már saját tervezésű, 4–12 hengeres dízelmotorcsaládokon dolgoznak.

A török motorgyártásról beszélni tehát az ipari öntudatra ébredés folyamatának értelmezését jelenti: egy olyan ország példája, amely elindult a technológiai önrendelkezés útján. Ennek a fejlődésnek a vizsgálata nemcsak műszaki szempontból tanulságos, hanem gazdaságstratégiai és geopolitikai nézőpontból is releváns – különösen egy olyan világban, ahol az ellátási láncok sérülékenysége és a technológiai függetlenség jelentősége egyre jobban előtérbe kerül.

Történeti áttekintés – a motorgyártás kezdetei Törökországban

A török motorgyártás története a 20. század közepéig nyúlik vissza, amikor az országban megkezdődött az első traktorok, generátorok és könnyű haszonjárművek összeszerelése. Ezekhez jellemzően külföldi – főként olasz (FIAT), német (Deutz), brit (Perkins) vagy francia (Renault) – licencmotorokat használtak, amelyeket Törökországban helyben gyártottak vagy részben helyi beszállítókkal szereltek össze. Ez a korszak, amely az 1960-as évektől az 1990-es évekig tartott, az ipari tanulás és technológiai adaptáció időszaka volt.

A korszak legmeghatározóbb szereplői között volt a TÜMOSAN, amelyet eredetileg állami vállalatként alapítottak mezőgazdasági dízelmotorok gyártására, és amely a FIAT 8000-es sorozatú motorjainak licencével kezdte meg működését. A másik jelentős gyártó, a BMC, brit technológiai alapokra (Austin és Perkins) építve kezdett haszonjárművekhez és buszokhoz motorokat gyártani. Ezeket később katonai járművekbe is adaptálták, megalapozva a cég hadiipari jelenlétét.

Az 1990-es évektől kezdve a globális járműgyártók – köztük a Ford, Renault, FIAT – közvetlen törökországi jelenléte megerősödött, részben a Koç Holding és más török ipari konglomerátumok együttműködésével. Ennek hatására Törökország egyre nagyobb volumenben gyártott motorokat is – jellemzően licencalapon, de növekvő mértékű helyi hozzáadott értékkel. A Ford Otosan Eskişehir gyára például mára több százezer haszonjármű-motort gyárt évente, köztük az Ecotorq dízelmotorcsaládot, amely egyre nagyobb részben török fejlesztés.

A hadiipari és UAV-szektor felfutásával párhuzamosan az állam is bekapcsolódott a fejlesztési folyamatokba. A TEI, a Kale és a TÜBİTAK közreműködésével elindultak az első saját gázturbina- és dízelmotor-fejlesztések, amelyek elsősorban katonai célokat szolgálnak. Az Altay harckocsi BATU nevű motorja, a PD170 UAV-dízel, valamint a KTJ-3200 sugárhajtómű már olyan termékek, amelyeket nem külföldi licenc, hanem hazai tervezés alapján hoztak létre.

Ez az evolúció vezetett el a mai állapothoz, ahol Törökország már nem csupán licencgyártó, hanem önálló hajtáslánc-fejlesztő országként pozicionálja magát – különösen olyan stratégiai ágazatokban, mint a hadipar, a mezőgazdaság és a középnehéz haszonjárművek piaca.

Kiugrási lehetőségek és saját fejlesztések

A 2000-es évektől kezdve a török motorgyártásban fokozatosan megjelentek azok a technológiai kiugrási lehetőségek, amelyek már nem csupán licencalapú gyártásra, hanem saját fejlesztési kapacitásokra épültek. Különösen a TÜMOSAN, BMC Power és TEI emelkedett ki ezekben a folyamatokban, mivel mindhárom cég elindította saját motorcsaládjainak tervezését, és létrehozta a hozzájuk tartozó vezérlőelektronikát, befecskendező rendszert, gyújtástechnológiát és szoftveres háttérinfrastruktúrát.

A TÜMOSAN esetében az áttörést az jelentette, hogy a 2000-es évek közepén leváltak a korábbi FIAT-alapú blokkokról, és önálló dízelmotor-fejlesztésbe kezdtek. A 4R és 6R motorcsaládhoz már saját tervezésű common-rail befecskendező rendszer, saját ECU és diagnosztikai platform is készült, amely lehetővé tette az Euro 4–5 normák teljesítését. Ezek az erőforrások főként traktorokba, ipari gépekbe és könnyű haszonjárművekbe kerültek, jellemzően 3–6 hengeres, soros elrendezéssel és 50–150 LE teljesítményszinttel.

A BMC Power látványosabb előrelépést tett a haditechnikai fejlesztések terén. A BATU nevű V12 dízelmotor, amelyet az Altay harckocsi számára terveztek, nemcsak 1500 lóerős teljesítményével, hanem teljesen saját fejlesztésű konstrukciós elemeivel – hengerfej, hajtáslánc, vezérlés, automataváltó – is demonstrálta a török mérnöki önállóságot. Emellett olyan közepes és kisebb teljesítményű motorokat is kifejlesztettek, mint a TUNA (175–400 LE) vagy AZRA (400–600 LE), amelyek különböző taktikai és műszaki járművekhez használhatók.

A szoftveralapú fejlesztések is megjelentek, különösen a TÜBİTAK-MAM és TEI laboratóriumaiban, ahol saját diagnosztikai protokollokat, motorvezérlő algoritmusokat és tesztelési eljárásokat dolgoztak ki. A cél egy olyan nemzeti motorvezérlő ökoszisztéma kialakítása, amely függetleníti Törökországot a Bosch, Siemens vagy Delphi típusú külföldi beszállítóktól, és teljesen önálló rendszert kínál.

E fejlesztések nemcsak technológiai önrendelkezést jelentenek, hanem azt is, hogy Törökország motoripara elkezdte kialakítani a maga mérnöki nyelvezetét, szabványait és fejlesztési ritmusát. Ez a folyamat, ha folytatódik, néhány évtizeden belül a török motorgyártás saját tervezési iskolájának megszületéséhez is vezethet.
 

Kihívások és stratégiai irányok

Annak ellenére, hogy Törökország komoly lépéseket tett az önálló motorgyártás felé, a teljes technológiai függetlenséghez még számos akadályt kell leküzdenie. A legnagyobb kihívást az alkatrész- és beszállítói függőség jelenti: sok motorvezérlő elektronika, érzékelő, befecskendező szelep és turbófeltöltő még mindig külföldi beszállítóktól származik. A Bosch, Garrett, Siemens vagy Delphi rendszereihez való hozzáférés nélkül egyes fejlesztések akadályba ütközhetnek – különösen, ha geopolitikai nyomás hatására ezek elérhetősége korlátozódik.

A másik kulcskérdés a tesztelési infrastruktúra. A fejlett motormérőpadok, tartóssági és emissziós laborok kiépítése idő- és költségigényes, és a hadiipari húzóágazatban a civil-katonai kettős felhasználás miatt szigorú biztonsági szabályozásokat is be kell tartani. Bár a TEI, TÜMOSAN és BMC már működtet saját tesztközpontokat, ezek kapacitása és nemzetközi minősítése még nem éri el a nyugati színvonalat.

Stratégiai irányként a török állam a teljes hajtáslánc-függetlenség felé törekszik: nemcsak a belső égésű motor, hanem az ahhoz tartozó automataváltó, ECU, hűtőrendszer és szoftveres vezérlés is hazai fejlesztésű kell legyen. A BMC Power már demonstrálta ennek lehetőségét az Altay harckocsi hajtásláncán keresztül, de hasonló fejlesztések indulnak mezőgazdasági és könnyűipari járművek terén is.

Hosszabb távon a cél egy olyan szabványosított motorcsalád kialakítása, amely modulárisan alkalmazható különböző járműosztályokban, eltérő teljesítménykövetelmények mellett. A fejlesztési stratégia fontos eleme a nemzetközi exportképesség növelése.

Forrás: tumosan.com, bmcpower.com, Wikipedia