Anyag nem vész el, csak átalakul? – 2. rész

Folyamatosan szemlélve a járműgyártás napjainak kihívásait, azt láthatjuk, hogy pl. az elektromos járművek elterjedésének gátjaként a hatótávolságra fókuszál mindenki az akkumulátorokkal kapcsolatban. Azonban nem mehetünk el egy másik tényező mellett sem, mely alapján már a konstruktőröknek, fejlesztőmérnököknek a „tervezett járműhalálra” fel kell készülni az M1 kategóriájú személygépkocsik, az N1 kategóriájú kishaszongépjárművek, valamint a 92/61/EGK irányelvben meghatározott háromkerekű gépjárművek, kivéve a motoros triciklik tekintetében.

Fokozott mérnöki kihívást jelent, amikor már eleve a járműgyártáskor újrahasznált anyagokat kell katalogizálni, majd bontási, újrahasznosítási kritériumokat meghatározni. Ilyen pl. a XXI. században a T modell utánozására tervezett Ford Model U koncepció, melyet egy feltöltött hidrogén belső égésű motor hajt meg, hibrid elektromos váltóval van felszerelve, és környezetbarát anyagokat használnak alapanyagként. Tejeszacskók újrahasznosulnak autótárcsákba, szőnyegbe és olyan ruhaanyagokba, amik hangszigetelésre használhatók, és töltött akkumulátorburkolatokba pajzsokként.