Aerodinamikus országúti vándorok
Ha száz embert megkérdezünk, hogy a járműveknél a CO2 -kibocsátást mivel lehetne csökkenteni, akkor 99 a hajtóanyagot, a motorkonstrukciót, az erőátvitelt, a kipufogórendszer-optimalizálást említi. Sajnos sokáig a járműgyártók sem tulajdonítottak nagy jelentőséget a légellenállás csökkentésének, azaz a cw érték aerodinamika segítségével való minimalizálásának. Azonban az elmúlt évtized a tehergépkocsiknál egy karosszálási forradalmat hozott, ahol a fülkék kialakításánál a konstruktőröknek viszonylag nagy szabadságuk van már. Sokan azt mondják, hogy „futurisztikus” megjelenést látunk immár a járműszerelvényeknél is, mi azt mondjuk, hogy „aerodinamikailag optimalizált” fejlesztések gördülnek már az országutakon.
Itt, Európában most kezdjük kézzelfoghatóan is érzékelni, hogy az elmúlt 35 évben változás történt a teherautók tervezé - sében az amerikai autópályákon, tükrözve a jármű aerodinami - kájának a NASA mérnökei által végzett átfogó kutatásait. A NASA Armstrong program keretében a Dryden Repülési Kutatóközpont (NASA’s Dryden Aeronautical Test Range – DATR) kutatójának és egy Virginiában működő mérnök - csoportnak a találékonyságának köszönhetően a tehergépkocsik és a szabadidős járművek alakja ma „párhuzamokat mutat stílusje - gyekben mind az égbolton –, mind a közúton közlekedő járműveknél”. A Dryden kutatói által az 1970-es évek közepén kidolgozott aerodina - mikai tervezési alapelveket a nagy tehergépkocsi-fülkék tervezésénél is alkalmazták, és ez az alapja a közúti haszongépjárművek legtöbb gyártói szabványának is (lásd a NASA-fo - tókat 1970-ből és napjainkban).