A vásárlóerő

Az autóból élők – kereskedők, javítók – talán a leginkább érzékenyek a fizetőképes keresletre, a vásárlóerőre. Kozák Ákos szavai nem vigasztalóak, talán inkább elkeserítőek. A GfK Hungária Piackutató Intézet igazgatója szerint „a magyar vásárlóerő belátható időn belül nem éri utol még az európai átlagot sem. Tizenöt éve a kutatók sokkal gyorsabb felzárkózásra számítottak” – olvashatjuk Károly Gábor írásában, az Origón.

Magyarország EU-csatlakozása előtt, 2002–2003 körül nemzetközi szakértők a GfK-nál azt várták, hogy 2015 környékére az egy főre jutó vásárlóerő tekintetében el tudjuk érni az európai átlag 60–70 százalékát. Több mint tíz éve felállított hipotézisük szerint Magyarországnak 2020 végére kellene elérnie az európai átlagot – ez valószínűleg már nem fog bekövetkezni ilyen rövid időn belül. A csatlakozás utáni néhány évben a belső fogyasztás jól alakult, azonban 2007-re – tehát még a válság előtt – leállt a kiskereskedelem bővülése, majd csökkenésnek indult. A következő években erre tett rá egy lapáttal a belpolitikai válság, majd a begyűrűző gazdasági világválság is. „Egyszerűen rakéta gyorsasággal mentek el országok mellettünk” – mondta Kozák Ákos.

A GfK vonatkozó listáján Magyarország a 31. helyen áll: az egy főre jutó vásárlóerő 4949 euró (1 millió 520 ezer forint), ami azt jelenti, hogy az európai átlag 37,7 százalékából gazdálkodhatnak a magyarok. Pedig a ’90-es években még a régió vezetői voltunk! „A magyar gazdaság rákfenéje, hogy rendkívül alacsonyak a munkabérek” – emelte ki Kozák Ákos. Az elmúlt éveket vizsgálva, 2013-ig évről évre folyamatosan esett a belső fogyasztás Magyarországon – ez az EU-ban is kivételesnek számít.

Forrás: www.origo.hu