MotorGP futómű-karakterisztika nem csak profiknak

MotoGP-s berkekben azt tartják, hogy az „intelligens motorkerékpár-futóművek” az állítható geometriával „szent grál”-nak minősülnek. Azért tekinthetjük hitelesnek ezen állítást, mivel a felfüggesztési rendszer az egyik legkényesebb beállításigényű a motorkerékpároknál, mert az érzékelési visszacsatolás mellett meghatározza a karosszéria paramétereit is. Számos szempont befolyásolja a GP-csapatok által használt felfüggesztés kiválasztását: a pálya körülményei, a gumik, a motoros visszajelzése és a mérnöki számítások. Bár a felfüggesztés elsőre egyszerű alkatrésznek tűnhet, valójában rendkívül összetett. Csak az első villa több mint 300 alkatrészből áll. Ne hagyjuk figyelmen kívül, hogy tökéletes egyensúlyra van szükség a motorkerékpár valamennyi felfüggesztési eleme között, hogy a motor úgy viselkedjen, ahogy mi szeretnénk, alkalmazkodva a motoros igényeihez, a közlekedési környezet változásaihoz.

A felfüggesztéssel kapcsolatos döntések meghozatalakor a legfontosabb tehát, hogy alkalmazkodjon a versenyző igényeihez. Nincs kiszámított hatékonysági kritérium, két motoros ugyanazon a motorkerékpáron ugyanazt az időt kaphatja, különböző felfüggesztési konfigurációkkal. Minden a vezetési stílustól, a többé-kevésbé csúszástól, a fékezés közbeni különböző érzésektől, ennek megfelelő vezetési technikáktól függ! A www.motorsportmagazine. com-on érdekes felvetést olvashatunk, miszerint a mozgó aerodinamikai eszközök, amelyek a kanyarokban növelik, az egyenesekben pedig csökkentik a leszorító erőt, tilosak a MotoGP-ben. De nincs olyan szabály, amely tiltaná a teljes motorkerékpár aktív futómű változtatását, hogy a motorkerékpár néhány milliméterrel süllyedjen és ezzel az aeroszöget néhány fokkal megváltoztassa a maximális sebesség növelése érdekében. Lehet, hogy ez adja a Ducati lenyűgöző csúcssebesség-növekedését a katari GP-n 351,6 km/h-ról 355,2 km/h-ra a tesztek alatt?