A sebességtúllépésről

A sebesség az általános közúti biztonsági teljesítmény egyik fő tényezője. A túlzott és nem megfelelő sebesség a halálos ütközések nagyjából egyharmadáért felelős, és a legtöbb ütközésnél súlyosbító tényező. Egyes számítások szerint évente 2100 életet lehetne megmenteni, ha az átlagsebesség csak 1 km/h-val csökkenne az Európai Unió összes közútján. Az EU-ban a közúti halálesetek 37%-a lakott területen történik. A megfigyelések szerint a lakott területen belül közlekedő járművek 37%-a lépi túl a megengedett sebességet. A közutakon (nem autópályákon) 55% a halálesetek száma, és 63% a sebességtúllépő. Autópályákon az összes baleset 8%-a következik be, és a gyorshajtók aránya 23 és 59% között változik.

A közlekedési baleseteknél minden alkalommal elemzik az okokat: sebességtúllépés, kanyarodás, követési távolság be nem tartása – ugye ezeket halljuk a leggyakrabban. Ezúttal azt szeretném igazolni, hogy a sebességtúllépés körébe tartozik a kanyarodási és a követési távolságra vonatkozó szabály be nem tartása is.

Az előírások rögzítik, a közlekedési táblák jelzik, hogy különféle útvonalakon, helyzetekben, forgalmi körülmények között milyen sebességgel szabad haladni. Egyértelműen meghatározott, hogy autósztrádán, lakott területen belül, egyéb utakon mennyi a megengedett járműsebesség. Ha ezeket a sofőrök meghaladják, az abszolút sebességtúllépés – tudjuk jól.

A relatív gyorshajtás fogalma eléggé szerteágazó és könnyen félreértelmezhető leírást takar. 

Alapvetően azt jelenti, amikor a vezető nem az aktuális közlekedési viszonyoknak megfelelően választja meg a haladási sebességet.