Agrárműszaki emlékek gyűjteménye

Múltunk mezőgazdasági eszközeinek, köztük az erőgépeknek, legyenek stabilak, mobilizálhatók vagy magajárók gyűjtése, restaurálása, közszemlére tétele, egyszóval féltő megőrzése több, mint dicséretes, ez nemzeti emlékezet- és értékmegőrzés. Köszönet azoknak, akik ebben önzetlen, karizmatikus munkát végeznek, akik hisznek abban, hogy nem szabad, hogy ez, technikai múltunk igen jelentős szegmense a feledés homályába vesszen. Sok országban van ennek napjainkban jelentős kultusza, muzeális és bizony gyűjtői üzleti értéke is. Magyarország hajdan agrárország lévén, a mezőgazdaság gépesítésének fénykorában, valamikor a XIX. század második felében és a XX. század elején a mezőgazdaságigép-iparban is az elsők között volt. Van mit feltárnunk, megóvnunk, bemutatnunk. A hazai jelentős gyűjtemények közül egy kisebbet látogattunk meg Zircen, az „Agrárműszaki Emlékek Gyűjtemény”-ét. Különlegességét részben az adja, hogy egy iskola, a Reguly Antal Szakképző Iskola keretein belül található, a technikával, annak múltjával is megfertőzendő új generáció közvetlen közelében.

Zircen, a 307. számú Ipari Szakmunkásképző Intézetben tanított több szakma mellett két oka is volt, hogy 1964-ben megkezdték a mezőgazdaságigép-szerelő tanulók tanítását. Az egyik a mezőgazdaság gépesítésének gyorsütemű fejlődése, a másik a dudari szénbánya bezárása, ahová eddig vájárokat képeztek

A teljes cikk előfizetőknek érhető el.